Erzsikénél kilenc évvel ezelőtt diagnosztizáltak emlőrákot, de a daganatos betegeket segítő Új Élet Klubnak már korábban tagja volt. Emiatt jól ismerte a másik oldalt, amikor maga került nehéz helyzetbe. A történet előzménye volt, hogy 2007 decemberében orvoshoz ment, mert csomót tapintott a mellében. Azt mondták neki: nincs semmi baja, ne képzeljen be magának betegséget. Pár hónappal később, februárban viszont már olyan érzésre ébredt, mintha a melléből folyna a tej. "Nem tej volt, hanem vér, nem folyt nagyon, csak mintha tényleg tej lenne, kicsit végigvérezte a ruhámat. Ez szombaton volt, én két nap múlva egyből mentem orvoshoz Siófokra. Ott vettek biopsziát, így kezdődött az egész" - emlékszik vissza Erzsike, aki Balatonszárszón él.
Nehéz döntések
Gyermeke akkor még Budapesten dolgozott, ismert több orvost és gyógyszerészt, így kérte: édesanyja azonnal utazzon fel hozzá, nézzék meg ott is. Eltelt három hónap, mire kórházba is be tudott feküdni, addig többféle vizsgálaton át kellett esnie. Májusban került be az onkológiára, ott mintavétellel kezdtek, ehhez 5 centis vágást ejtettek az emlőjén . A kórházban 5 napig volt bent. Két héttel későbbi időpontra ígérték, hogy megmondják: jó vagy rosszindulatú daganatról van-e szó. Kiderült, hogy az elváltozás egészen biztosan rosszindulatú, és műteni kell.
"Nem örültem ennek, de azt mondtam az orvosnak: vágja le az egész emlőt, vállalom. Ezt tehát én kértem, nem akartam kockáztatni, később esetleg megismételni az operációt. A nagy műtétre egy hónappal később mehettem, két napon belül a papírokat is megkaptam. Beszélt velem az orvos is, megkérdezte, hogy vagyok. Mondtam neki, hogy a körülményekhez képest jól. Akkor mondta el nekem: jó, hogy teljes eltávolítás mellett döntöttünk, mert a probléma igen nagy volt" - emlékszik vissza interjúalanyunk.
Folyamatos kontroll
Egy hónap múlva kemoterápia következett. Négyet írtak neki elő, de csak kettőt bírt végigcsinálni, mert nagyon rosszul viselte a hatását. "Már az elsőtől úgy éreztem magam, mint egy félhalott. A három héttel későbbit még valahogy kibírtam, de nagyon beteg lettem tőle. Székletproblémáim is voltak, nagyon sok kellemetlenséggel küzdöttem. Voltam proktológusnál is, ezt követően döntöttünk úgy: felfüggesztjük a kemoterápiát. Ekkorra már kihullott a hajam is. Ezt követően két évig háromhavonta jártam ellenőrzésre, de a kezelés folytatását szerencsére egyszer sem találták szükségesnek."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Eldöntötte, hogy fel kell épülnie, és nem szabad elkeserednie. "Takácsné Marics Margit, az Új Élet Klub vezetője rengeteget járt hozzám, biztatott, kirándulni vitt, jártunk a Kőröshegyen, Lentiben, sok más helyen. Egyre jobban lettem, kezdtem rendbe jönni. A klubba akkor is eljártam, amikor nem voltam a legjobb erőmben, az is nagyon sokat segített. Eltelt a két év, amíg vizsgálatokra kellett járnom, ott is megerősítették, hogy felépültem, rendbe jöttem. Azóta csak évente egyszer kell ellenőrzésre mennem, épp most júniusban voltam utoljára. Úgy tűnik, teljesen gyógyult lettem" - mondja Erzsike.
Párhuzamos küzdelem
Az örömhír sajnos nem teljes, mert gyermeke időközben rákbeteg lett: őt hat éve el is vesztette a család, 45 évesen. Petefészekrák és limfóma miatt halt meg, amihez áttétként tüdőrák társult. Erzsike végig mellette volt mintegy másfél évig. Férjével sokszor járt föl hozzá Budapestre, együtt támogatták, ápolták. Mint mondja: ezt sokkal nehezebb volt átélnie, mint emlője eltávolítását. Margittal jártak betegszervezetek előadásaira is, és nagyon sok dolgot megtudtak egyebek mellett az emlőrákról, a gégerákról, a limfómáról, a melanomáról, a vastagbérrákról és a prosztatarákról is.
"Mindig figyeltem, mit lehetne ezekből tanulni úgy, hogy az segítsen a családnak is. Időközben férjem is rákbeteg lett, hólyagrákkal műtötték, ő felépült, az operáció után öt évig járt ellenőrzésre" - mondja Erzsike. A család az egészséges életmódra nagyon figyel, sok zöldséget esznek, vitaminokat, mindent, amit az orvosok javasolnak. Az Új Élet Klubbal havonta összejárnak, megbeszélik az aktuális dolgokat, biztatják a betegeket.
Mint mondja: ha ő le tudta győzni a betegséget, akkor másnak is sikerülhet, még ha nagy akaraterő kell is hozzá. Kiemeli: mindenképpen fejben kell eldönteni, hogy valaki meg akar-e gyógyulni, és mindennap erre kell törekedni. Erzsikét ebben a kerti munka is sokat segítette: lekötötte a figyelmét, sok örömet talált a tevékenységben még a műtét utáni időszakban is.
