Gyulladásos bélbetegség (IBD) néven foglaljuk össze a belek ismeretlen eredetű, krónikus gyulladásos betegségeit. Két fő formája a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa). Ezen betegségekben szenvedők száma hazánkban 20-25 ezerre tehető. A gyulladásos bélbetegségek a genetikailag fogékony emberekben alakulhatnak ki, tartós fennállásuk az immunrendszer működési zavarával áll összefüggésben. Mindkét betegség vezető tünete a hasi fájdalom és a hasmenés, melyeket különböző mértékben véres széklet, felszívódási zavar, fogyás kísérhet. A két betegség sokban hasonlít, de számos tekintetben eltér egymástól. Míg a Crohn-betegség a tápcsatorna bármely részét érintheti a szájüregtől a végbélnyílásig, addig a colitis ulcerosa kizárólag a vastagbélben lép fel. A Crohn-betegségre jellemző a nedvedző sipoly, tályog, más esetekben a belek heges szűkületének kialakulása. Colitis ulcerosaban a rákos elváltozás fokozott kockázatával kell számolni, és súlyosabb esetekben a betegek egy részénél szükség van a vastagbél teljes eltávolítására, nem ritkán sztóma (bélkihelyezés) kíséretében. Mindezek jelentősen rontják a betegek életminőségét.
Gyulladásos bélbetegség tünete lehet a hasfájás
Sajnos a gyulladásos bélbetegségek sem gyógyíthatók meg, ugyanakkor különféle kezelésekkel teljes tünetmentesség is elérhető. Az enyhe tünetekkel járó esetek általában hagyományos szerekkel kezelhetők. Súlyosabb, kiterjedtebb megjelenési formákban azonban a hagyományos terápiás eljárások hatástalansága esetén még erőteljesebb kezelésre van szükség. Az elmúlt évtizedek innovatív eljárásainak köszönhetően a terápiás lehetőségek sora kibővült az ún. biológiai terápiákkal. Ezek a korábbinál hatásosabb és célzottabb kezelések áttörést hoztak a súlyos tüneteket mutató betegek kezelésében. A biológiai terápiák nem csupán a betegség tüneteit mérséklik, de Crohn-betegeknél jelentős mértékben képesek csökkenteni az irreverzibilis (vissza nem fordítható) bélkárosodások kialakulását, megelőzni a műtétek szükségességét, ezáltal lehetővé téve az életminőség és a munkavégző képesség megőrzését.