A sejtterápia lényege, hogy a betegekbe élő sejteket juttatnak, amelyekkel a betegséget nem tünetileg próbálják kezelni, hanem kiváltó okát próbálják megszüntetni. Magyarán a betegséget nemcsak tünetmentessé, hanem gyógyíthatóvá is teszik. Ez úgy történik, hogy az új sejtek átveszik a hibás sejtek feladatát, ezáltal pedig helyreállítják az érintettek egészségi állapotot. A jelenleg is alkalmazott sejtterápiás kezelésekre jó példa a vérátömlesztés és a csontvelő-átültetés. Az 1-es típusú diabétesznél a sejtterápia abból áll, hogy egy egészséges donor hasnyálmirigyéből szigetsejteket ültetnek át a betegbe, lehetővé téve, hogy a szervezet vércukor-háztartása rendeződjön.
Viszlát, napi rutin?
A sejtterápiával kiiktathatóak a cukorbetegség kezelésével járó kellemetlenségek, konkrétan, hogy az érintetteknek rendszeresen ellenőrizniük kelljen a vércukorszintjüket, naponta többször inzulint kelljen beadniuk.
Ha ma ezeket elmulasztják, akkor a nem megfelelő vércukorszint miatt zavarttá válhatnak, eszméletüket veszthetik, görcsrohamaik is lehetnek. A sejtterápia ezeket a problémákat úgy teheti elkerülhetővé, hogy a betegeknek közben nem lesz szükségük inzulininjekciókra. Az új terápia rengeteg embernek jelenthet segítséget, hiszen Európában hozzávetőlegesen 4 millió 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő ember él, ráadásul a diabétesszel diagnosztizált személyek száma évente 3-5 százalékkal nő. Nekik a sejtterápia adhat majd reményt, hogy a hasnyálmirigy normál működése visszaáll. Inzulinos kezelésre csak a legsúlyosabb esetekben lesz szükség.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Van még tennivaló
Ez is érdekelhet
Nagy kérdés, hogy a terápia mikor lehet elérhető a betegek számára, kifejlesztése, engedélyeztetése ugyanis - épp a hatalmas újdonság miatt - nagyon nehéz. A legnagyobb nehézséget az adja, hogy a kapcsolódó kutatások bonyolultak és költségesek - egyszerűen amiatt, hogy a hagyományos nem klinikai farmakológiai és toxikológiai vizsgálatok nem feltétlen alkalmasak a hatás tesztelésére, az esetleges mellékhatások kizárására. Emiatt a vizsgálati módszereket is fejleszteni kell: alkalmassá kell ezeket tenni arra, hogy ennél a merőben új módszernél is használhatóak legyenek. Ehhez mind a gyártóknak, mind pedig a kutatásokban résztvevőknek komoly erőfeszítéseket kell tenniük. Szükséges felülvizsgálni a szabályozó eljárásokat is, a klinikai vizsgálatok tervezését, a velük kapcsolatos egyeztetéseket pedig nagyon korán meg kell kezdeni. A lépcsőzetes engedélyezés kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a terápia a való életben is működőképes legyen.
