A társadalom nagy része értetlenül áll az öngyilkosság kérdésköre előtt, sokan tabuként kezelik a témát. Valahogy nincs benne a köztudatban, hogy hol és miként lehet segíteni az elkeseredett, öngyilkossági gondolatokkal küzdő embereknek, illetve családtagjainak. Az pedig szintén ködbe vész, hogy milyen krízisterápiás segítséget kaphatnak a túlélők, illetve azok a családok, ahol öngyilkosság történt. Balavány György újságíró a témával személyes indíttatásból kezdett el foglalkozni: két éve vesztette el egyetlen testvérét, aki nagycsaládosként 54 éves korában vetett véget életének. Az újságíró azóta több olyan Facebook-csoport tagja, ahol önkéntes segítők és kétségbeesett emberek tudnak kommunikálni egymással, mellette kapcsolatot tart a témát ismerő szakemberekkel, mentálhigiénés segítőkkel, pszichológusokkal és pszichiáterekkel, lelkészekkel. A Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízisintervenciós részlege mellett együttműködik az Alapítvány az öngyilkosság ellen és a Lélekben Otthon Alapítvánnyal is.
Homokban a fejek
"Azt látom, hogy a média az öngyilkosságokkal csak nagyon ritkán foglalkozik. A témát a mai napig szenzációként tálalják, például akkor, ha egy-egy híresség vet véget életének. Azzal kevésbé foglalkoznak, hogy az érintetteket mi motiválja, mi vezet oda, hogy valaki ilyen súlyos döntést hozzon meg. Nagyon kevés információ jelenik meg azzal kapcsolatban is, hogy milyen helyzetben van az érintettek családja" - mondja Balavány. Az újságíró kiemeli, hogy az öngyilkosság témájával kevesen bánnak jól, pedig fontos lenne. Amikor bátyját elvesztette, neki is kellett egy évnyi gondolkodási idő, csak ezt követően tudott foglalkozni az öngyilkosság kérdéskörével. Ráeszmélt, hogy ugyan sok információ érhető el a témáról, de mind marginális helyeken jelenik meg, a nagyobb portálok alig foglalkoznak a témával. Ez pedig nagy hiba, ugyanis Magyarországon naponta átlagosan 5-6 befejezett öngyilkosság történik, az öngyilkossági kísérletek száma pedig ennek körülbelül a tízszerese. Vagyis napi átlagban 50-60 ember próbál önkezével véget vetni az életének. Alig van olyan család, amely valamilyen módon ne lenne érintett a kérdésben. Ez is mutatja, hogy az öngyilkosságok megelőzése nagyon fontos lenne.
Mindent a megelőzésért
Az újságíró szeretné folytatni cikksorozatát, abban pedig főképp a megelőzés lehetőségeire, illetve a tévhitekre helyezné a hangsúlyt. Rengetegen úgy gondolják, hogy az öngyilkossági szándékkal sokan csak környezetüket akarják megijeszteni, tervük nem komoly. Pedig ez nem igaz: aki eljut odáig, hogy szándékát hangoztassa, már jellemzően valós gondolatokról beszél.
"Ezt mindig komolyan kell venni. Olyan nincs, hogy valaki 'csak dumál'. A másik probléma az áldozathibáztatás, tehát amikor azt hajtogatjuk: hogy követhetett el valaki öngyilkosságot, hogyan tehetett meg valaki ilyesmit. Főleg a hozzátartozók tarthatják ezt a tettet árulásnak, a családtagok elhagyásának. Ezek a gondolatok a gyászmunkát is befolyásolják, hiszen a rokonok haragjuk miatt gyászolni sem tudnak" - emeli ki Balavány György. Az újságíró beszámol arról is, hogy a Lélekben Otthon Alapítvány statisztikái sok öngyilkossággal kapcsolatos tévhitet cáfolnak. A legtöbb ilyen cselekedet például nem karácsony környékén történik, hanem a nyári hónapokban. A legnagyobb rizikónak a 40 és 60 év közötti, alkoholproblémákkal küzdő elvált férfiak vannak kitéve. Ők leginkább a születésnapjuk környékén kísérelnek meg véget vetni életüknek, méghozzá a hajnali órákban.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hiányzik a segítő kéz
Miközben az öngyilkosok egy része megmenthető lenne, a társadalom nem sokat tesz ezért. Pedig csak észre kellene venni, hogy valaki ilyen problémákkal küzd. "Például a telefonos lelkisegély-vonalak azért működnek jól, mert azokon keresztül az emberek beszélhetnek nehézségeikről, elmondhatják gondolataikat. Már önmagában ez is rengeteget segít. Azért van ez így, mert az öngyilkosok legnagyobb gondja az izoláltságérzés, annak gondolata, hogy egyedül vannak. Mivel azt hiszik, problémájukat úgysem értené meg senki, nem is beszélnek róla, környezetüket nem is akarják azzal terhelni. Emiatt beindul egy ördögi kör, amelynek a végén az érintettek eljuthatnak az öngyilkosságig is. Viszont ha a környezet figyel a jelekre, rákérdez a problémákra, megelőzhető lehet a baj" - emeli ki az újságíró. Hozzáteszi: a szakemberek szerint ilyenkor nem az a lényeg, hogy a környezet mit mond az érintettnek, főleg, mert az életét úgysem tudják megoldani, de kérdezni mindenki tud. Ez már segíti, hogy kialakuljon egy bizalmi kapcsolat, amely lehetővé teszi, hogy az érintettet mentális segítőkhöz lehessen terelni. Ők pedig már érdemben is segíthetnek azoknak, akik öngyilkossági gondolatokkal küzdenek.
