Legalább 5500 doppingmintát vizsgál meg a 2016-os nyári olimpián a Nemzeti Sport összefoglalta a dopping történetét, kezdetektől az első súlyos botrányon át napjainkig.
A dopping szó afrikai eredetű, legalábbis a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) zulu eredetekig vezeti vissza az etimológiáját. A dop olyan, törkölypálinkához hasonló italt jelentett, ami megnövelte a harcosok agresszivitását, s így harcban nyújtott képességüket is. Tőlük a gyarmatosító hollandok vették át, majd az angolokon keresztül terjedt el a kifejezés a világban. A holland nyelv etimológiai szótára szerint ugyanakkor a dopping szó alapja a doop szó, amelyet sűrű mártásokra használtak. Holland bevándorlók az újvilágba is eljuttatták a kifejezést, amelyet egy jelentéstorzuláson átesve már az ópium szinonimájaként, illetve stimuláns anyagokra használtak.
A lovak kezdték
Hazánkban először a lóversenypályán tűnt fel ez a kifejezés: a Vadász- és Versenylap 1900. november 24-i számában A „doping” címmel szenteltek cikket a jelenségnek, amelyet akkor is tisztességtelennek, csalásnak tartottak. Az elkövetkező években egyre gyakoribb vitatéma lett az amerikai kontinensről eredő módszer. A szaklapban így írnak: "A doping nem más, mint a lovak képességének szabályozása vegyiszerek által. Vannak szerek, melyek a szervezetre ingerlőleg hatnak s az összes élet funkcziókat okozzák, míg mások bágyasztólag hatva, csökkentik azokat. Az orvosi tudomány ezen tapasztalatait az amerikaiak behozták a trainingbe és ezek segítségével a legnagyszerűbb csalásokat viszik végbe".
Mindazok, akik tisztában voltak a csalással, busás összeget nyerhettek a cikk szerint: "Természetes, hogy a vegyiszerek hatása alatt a lovak egyszer jobban futnak, másszor minden kritikán alul, aszerint hogy minő szer lett alkalmazva; az illető állat pedig alapjában véve mindig ugyanazon kondiczióban van. A ki tudja, hogy minő szert kapott a ló, ehhez alkalmazhatja fogadásait" - írja a doppingról a lap. A cikkből kiderül, hogy a fecskendő felhasználásával szervezetbe juttatott dopping könnyen leleplezhetőnek számított („a szúrási csatornát a szakértő hamar felismeri”), így elterjedtebb volt a zselatinkapszulákkal elért teljesítménynövelés. Ilyenkor a zselatin vastagságával "időzíthették" is a dopping hatását. A doping szó gyorsan elterjedt - a századelőn már lovat is hívtak így - a teljesítménynövelést pedig hamarosan az emberek is alkalmazni kezdték.
Tojásfehérje, konyak és patkányméreg
Az első olimpiai bajnok, aki biztosan doppingolt, az amerikai Thomas John Hicks volt. A dopping ekkor (ebben a formájában) még nem volt illegális, Hicks pedig szó szerint befecskendezés segítségével nyerte meg a maratoni futást az 1904-es, St. Louis-i játékokon. A sportoló többször ereje végén járt, ami nem csoda: 40 fokban, majdnem százszázalékos páratartalomban versenyeztek a futók, ráadásul ekkor a verseny közbeni ivást is megtiltották az atlétáknak. Charles Lucas orvos egy kísérőautóból kétszer is sztrichnint adott be a versenyzőnek, ami akkoriban széles körben alkalmazott serkentőszer volt - ezt a szert kis adagban patkányméregként is használták. Emellett konyakkal és tojásfehérjével is fokozták a sportolók teljesítményét. Hicks a célban összeesett (még egy sztrichninbefecskendezés valószínűleg megölte volna), napokig kritikus állapotban volt, de felépült, és át tudta venni az aranyérmét.
Az első sportszabályozást a dopping ellen 1928-ban a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) hozta, amely kizárt minden tudatos doppingolót a versenyből, illetve a doppingban segédkezőket is eltiltotta.
A dopping nyomát hagyta a magyar irodalomban is, Kosztolányi Dezső amfetamin használata beivódott a versenysportba, illetve a második világháború alatt a katonák is kaptak különböző serkentő szereket.
Az 1950-es évektől a kerékpárosok is egyre nagyobb arányban használták ezeket a szereket, amely az olimpia egyik nagy tragédiájához vezetett. Knud Enemark Jensen, a csupán 24 éves dán versenyző a 40 fokos hőségben megrendezett csapat-időfutamversenyen esett el és törte be a koponyáját, majd az orvosi ellátás során elhunyt. A balesetét összefüggésbe hozták a szervezetében talált számos stimulánssal, ez vezetett a NOB orvosi bizottságának felállításához (1961) és a doppingtesztek ötkarikás bevezetésekhez (1968).
A riói olimpia ideje alatt egy helyi doppinglaborban vizsgálják majd a sportolók mintáit, 4500 vizeletmintát és legalább 1000 vérmintát ellenőriznek. A leadott fiolákat tíz évig megőrzik és ez idő alatt újra is vizsgálhatják, így 2026-ig fény derülhet egy-egy elsikkadt doppingügyre.
Forrás: Nemzeti Sport