A februári számában közzétett kutatás több mint 11 600 houstoni lakos adatait elemezte, akik 2004 és 2011 között otthonukban vagy más, kórházon kívüli helyszínen szenvedtek szívmegállást. A kutatók ezzel párhuzamosan a város 44 légszennyezettséget mérő állomásról gyűjtötte be az ózonszintre, a szmog fő összetevőjére vonatkozó adatokat.
Az eredmények azt mutatták, hogy az ózonszint 20 részecske per milliárd (ppb) mértékű növekedése háromórás időtartam alatt az emberekre leselkedő szívmegállás kockázatának 3-4 százalékos emelkedésével állt összefüggésben. Houstonban a nyári időszakban nem ritka, hogy az ózonszint 60-ról 80 részecske per milliárd értékre emelkedik három óra alatt - magyarázta a kutatás vezetője, Katherine Ensor, a Rice Egyetem statisztikusa. A szakértő hozzátette, hogy Houstonban évente körülbelül 1400 ember szenved szívmegállást, és mintegy 1260 végződik halállal. Ha az új eredmények valóban megállják a helyüket, akkor a halálozások mintegy 45 százaléka a megnövekedett ózonszinttel áll összefüggésben. Ensor ugyanakkor hangsúlyozta, hogy bár a kutatás kapcsolatot mutatott a kettő között, ez még nem bizonyítja azt, hogy közvetlenül az ózonszint okozza a szívmegállást.
Már korábbi kutatások is találtak összefüggést a légszennyező anyagok magas szintje és a szív- és érrendszeri betegségek és halálozás magasabb kockázata között. Ez az első olyan kutatás, amely kifejezetten az ózonszinttel kapcsolja össze a szívmegállás megnövekedett kockázatát. Az amerikai Környezetvédelmi Hivatal beszámolóiból kiderül, hogy az ózont nem kifejezetten az autók vagy a gyárak bocsátják ki, hanem akkor alakul ki, amikor az ezekből származó más légszennyező anyagok keverednek és kölcsönhatásba lépnek egymással. Mivel a napfény váltja ki a reakciót, az ózonszint nappal a legmagasabb. Az ózon belégzése mellkasi fájdalmat, köhögést és torokirritációt válthat ki.