Még manapság is gyakran hallani azt a tévhitet, miszerint egy kisbabával milyen könnyű törődni a kezdeti hetekben-hónapokban – hiszen csupán táplálékra és alvásra van szüksége a kicsinek, erről az időszakról ráadásul még csak nem is lesznek élénk emlékképei a későbbiekben. Bár valóban nem jellemző, hogy az emberek pontosan fel tudják idézni, mi történt velük az életük első néhány évében, fontos tudni, hogy a személyiségen igenis komoly nyomokat hagyhat, ha nem törődnek a csecsemő egészséges pszichológiai fejlődésének feltételeivel. A már említett biológiai igények mellett ugyanis az érintés és az érzelmi kötődés is alapvető szükségletnek számít a korai gyermekkorban – mondta el a HáziPatika.com megkeresésére Budavári Eszter, a Mindwell Pszichológiai Központ pedagógiai szakpszichológusa.
Miért annyira fontos az érintés?
Ahogy már nálunk is olvashattad, jelenleg mintegy 300 olyan babáról tudnak Magyarországon, aki a kórházban ragadt. Ezek a kicsik heteket, de esetenként hosszú hónapokat, vagy akár egy évet is egy kórterem egyik inkubátorában vagy rácsos ágyában töltenek, mert vagy nincs, aki hazavigye őket, vagy éppen a család életkörülményei miatt nem kapják meg a szülők az újszülöttjüket. Ezek a csecsemők tehát nem úgy töltik az életük első hónapjait, mint a többi baba. A kapcsolódás, az érintés és a szeretet megtapasztalása helyett hosszú idő telhet el úgy, hogy nincs senki, aki felvegye és megvigasztalja őket.
A szakértő elmondása szerint az érintés a megszületés pillanatától kezdve fontos kommunikációs csatorna, valamint a kötődés kialakulásának is az egyik feltétele, illetve megalapozója. A fizikai kontaktus erősíti az érzelmi kötődést, növeli a biztonságérzetet, és a stressz kezelésében is segít. Ez utóbbi persze elsőre furcsán hangozhat a kisbabák vonatkozásában, pedig már ezeknek a pici lényeknek is szükségük van a stressz megfelelő levezetésére, hiszen egy újszülött még rengeteg ismeretlen és váratlan dologgal találkozik.
Nagyon fontos, hogy a szülő vagy a gondozó érzékenyen reagáljon a gyermek a szükségleteire, tehát felismerje a gyermek jelzéseit, és megfelelően válaszoljon is ezekre. Ha valaki a kicsi rendelkezésre áll, az egy folyamatos biztonságot, érzelmi támogatást jelent, és ebből a válaszkészségből tapasztalja meg a baba, hogy az ő szükségletei fontosak, ő is számít családban, vele is foglalkozik valaki, reagálnak arra, amit ő közvetíteni szeretne. Ez jelentősen kihat a gyerek későbbi énképére, önértékelésére” – mutatott rá a szakember.
Nagy bajt jelezhet, ha egy baba már nem sír
Életük elején többnyire sírással tudják jelezni a kisbabák, hogy szükségük van valamire, és ezért is fontos az, hogy a környezet válaszkész legyen. A szakpszichológus szerint az elhagyott vagy elhanyagolt babák a folyamatos fizikai és érzelmi közelség hiányában szenvednek, hiszen nem kapják meg a kellő figyelmet és odafordulást a környezetüktől, illetve nagyon sokszor késleltetniük kell az igényeiket.
„Ennek következménye pedig az, hogy megtanulják, hogy az ő jelzéseikre nem érkezik válasz, ők nem fontosak, és ez egyfajta tehetetlenségállapotot okoz náluk, amely érzelmi elzárkózást is kiválthat. Ezért lehet az, hogy hosszabb távon már nem is próbálkoznak a kötődéssel, a kapcsolatfelvétellel és a kommunikációval. Ez hosszú távon kötődési zavarokhoz, vagy akár személyiségzavarhoz is vezethet” – figyelmeztet Budavári Eszter.
Egy beszélni még nem tudó baba igényeinek kifejezése mellett számos egyéb funkciója is lehet a sírásnak. A Medical News Tuday cikke szerint a pityergés egyebek mellett segít az érzelemszabályozásban, a megnyugvásban és a szorongás csökkentésében is, mégpedig azáltal, hogy aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert (PNS), mindez pedig segít ellazulni.
Az is bizonyított tény, hogy a könnyek hullatása oxitocint és endorfinokat szabadít fel a szervezetben, ez pedig hozzájárulhat például mind a lelki, mind a testi fájdalom mérséklődéséhez, valamint stresszoldó hatása miatt javíthatja a hangulatot is. A könnyek egyébként a szem egészségének fenntartásában is fontos szerepet játszanak, így ugyanis kimosódnak a baktériumok, illetve kisebb eséllyel száradnak ki a szem nyálkahártyái.
Ismert továbbá, hogy a sírás – szintén a stressz- és szorongásoldó hatás miatt – elősegítheti a jobb alvásminőséget. Ettől még természetesen nem arról van szó, hogy hagyjunk egyedül, magára hagyottan sírni egy babát. A vigasznyújtásnak ugyanis nem a sírás megszüntetése az elsődleges célja, hanem az érzelmi támasz és támogatás adása. A jelzés, hogy a síró személy nincs egyedül, számíthat ránk.
Mi segíthet ilyenkor?
A jogszabály szerint nevelőszülőknél kellene elhelyezni minden tizenkét év alatti, gyermekvédelmi gondoskodásra szoruló gyereket. Csakhogy nem mindenkit tudnak hova kihelyezni, hiszen túl kevés az olyan felnőtt, aki vállalná ezeknek a babáknak az átmeneti gondozását. Emiatt van az, hogy egyes gyerekek akár egy évig is kórházban vannak. Ám érzelmi biztonságot ott sem feltétlen kapnak. „Nincs, aki odamenjen hozzá, majd, amikor elkezd sírni, a szobában lévő anyuka, aki ott van a saját gyerekével, megsajnálja, ő veszi fel, hogy egy picit megnyugtassa, mert olyan kevés nővér van” – mesél kórházi tapasztalatairól Nagyné Grámán Ágnes, az SOS Gyermekfalvak egyik főállású nevelőszülője a szervezet új kampányfilmjében.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A Mindwell szakértője szerint az érintett babák szociális helyzetét nézve már az is előrelépés lehet, ha valaki – vagy akár többen felváltva – a lehetőségeihez mérten gondoskodik róluk. De hosszú távon mindenképpen a fix gondozó lenne a legjobb a kicsik érdekében.
„A csecsemőknek nagyon fontos a biztonságérzet és az állandóságérzet, és nyilván ők is tudnak különbséget tenni a személyek között. Az érzelmi stabilitáshoz és biztonsághoz az lenne a legjobb, ha egy bizonyos személyhez tudnának kapcsolódni, hiszen ez segíti a kötődés tényleges kialakulását, ez a fajta állandóság és kiszámíthatóság nagyon fontos az egészséges érzelmi fejlődéshez. Viszont azt gondolom, hogy még mindig jobb, ha legalább ideig-óráig valaki gondozza őket és válaszolnak az igényeikre. De nyilván nem ez az ideális, főleg, hogy mekkora a fluktuáció a kórházakban vagy akár a csecsemőotthonokban a gondozók terén” – emelte ki a szakpszichológus.
A gyerekek számára tényleg törés lehet, ha elkezdenek kötődni valakihez, és hirtelen eltűnik az a személy, hiszen az ugyanúgy egy bizonytalanságérzést kelt bennük. De még mindig jobb, hogy legalább válaszol nekik valaki – még ha ez időszakonként más-más embert is jelent –, mint hogyha kizárólag azt tapasztalják meg, hogy rájuk tényleg senki nem reagál sosem. Ez utóbbi ugyanis még mélyebb sérülést tud okozni” – tette hozzá Budavári Eszter.
A családból való ideiglenes kiszakadás is tud fájni
Azt a jelenséget, amikor egy baba életében nincs olyan személy, akihez érzelmileg kötődni tudna, és emiatt a viselkedésében is változások mutatkoznak, szakszóval hospitalizációnak nevezik. A kórházban egyedül lévő gyerekek látogatását vállaló Nevetnikék Alapítvány azonban arra hívta fel a figyelmet a közelmúltban, hogy ez a probléma nem csupán a magukra hagyott babáknál, hanem a betegségük miatt hosszú kezelésre szoruló és kórházban fekvő, a szüleiktől távol lévő gyerekeknél is kialakulhat. Nem mindenki engedheti meg magának ugyanis, hogy gyermeke teljes kezelése és gyógyulása idejére ő is a kórházba „költözzön” – illetve az intézmények sem feltétlenül tudják befogadni a szülőket. De egyes településekről még akár a napi szintű látogatás megoldása is nehézségekbe ütközhet.
Nyilván nagy a különbség aközött, hogy egy gyermek már megtapasztalta, hogy milyen egy szerető család részének lenni, és csak átmenetileg kerül olyan helyzetbe, hogy ezt nélkülöznie kell, később viszont újra visszakerül a biztonságos közegbe, és aközött, hogy egy baba élete már eleve úgy indul, hogy ő egyáltalán nem találkozott a válaszkészséggel – hangsúlyozta Budavári Eszter. Az előbbi esetben ugyanis az a gyerek már megtanulta, hogy ő fontos valakinek. Természetesen még így is egy meghatározó időszak lehet egy hosszabb kórházi tartózkodás a szülők nélkül, de ez másfajta folyamatokat indít be. Később például valószínű, hogy egy erősebb szeparációs szorongás fog kialakulni a kicsinél, hiszen neki már van olyan személy az életében, akihez kötődik, és a tőle való elszakadást éli meg nehezebben. Egy ilyen gyerekben viszont – a hazatérése, illetve a család újraegyesülése után – talán könnyebb visszaállítani a korábbi bizalmi állapotot, és ismét megadni neki a biztonságot, mint egy olyan babában, akit a születésétől fogva elhanyagolnak. Neki – a szakértő tapasztalatai szerint – akár terápiás segítségre is szüksége lehet később, hogy ezeket a nagyon korai traumákat fel tudja dolgozni.
Egyébként a környezet is nagyon sokat segíthet abban, hogy az érintett bizalmi kapcsolatot és kötődést tudjon kialakítani. Egyfajta bizalmatlanság azonban tartósan ott maradhat ezekben a gyerekekben. Ám ha a nehéz indulás után már szeretettel és biztonsággal gondozzák őket, illetve biztosítják nekik a szükséges terápiás segítséget, akkor ők is képesek lehetnek egy kvázi egészséges mentális életet élni, és egészséges felnőtté válni” – magyarázta a szakpszichológus.
Érzelmi jelenlét – az érintésen túl
Fontos megemlíteni továbbá, hogy egy szerető és összetartó családban is bármikor alakulhat úgy az élet, hogy a kiskorúnak ideiglenesen le kell mondania a közvetlen fizikai kontaktusról az anyjával, apjával vagy más gondozójával – például valamilyen súlyos betegség, egy műtét utáni lábadozás, átmeneti vagy tartós bénulás, esetleg a nevelő karjainak amputációja miatt. Szerencsére az érintésen, felemelésen, ölben ringatáson kívül más módokon is biztosíthatjuk az érzelmi jelenlétet, hogy a lehető legkevésbé sérüljön a már kialakult érzelmi kapcsolat a gyermek és gondozó között.
Ez is érdekelhet
„A legfontosabb az elérhetőség, az érzelmi támogatás. Tehát az, hogy kommunikálok a babával, tartom vele a szemkontaktus, illetve egyéb nonverbális kommunikációs formákkal is nagyon jól lehet érzelmeket közvetíteni. Ha a figyelmet a gyermekre fordítjuk, azzal szintén jelezhetjük, hogy ott vagyunk neki, csak éppen valamiért most nem tudjuk őt felvenni” – jegyezte meg a Mindwell szakértője.
Legjobban: