Jó dolog, hogy a lakosság kevesebbet fizet a fűtésért, mint amennyibe kerül, de ennek meglesz a böjtje. A különbözet ugyanis egyre növekszik, az állami költségvetés terhe a mérlegfőösszeg 5-7 százalékára rúghat, idén már durván kétezer milliárd forintra - mondta Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője a Népszavának .
Egy jellemző adat: 2021 utolsó negyedében a piaci gázárak a korábbi szint kilencszeresére ugrottak. Az okok összetettek, Európában politikai tényezők is nehezítik gerjesztik az árnövekedést. A kontinens 40 százalékát még mindig Oroszország látja el földgázzal, ami a piacon változatlanul a legolcsóbb. A fűtőanyagból azonban, alapvetően a Moszkva és Brüsszel közötti, például a Balti-tenger alatt kihúzott, Északi Áramlat 2 nevű, orosz-német gázvezeték feletti politikai viták folytán, nem érkezett meg a szükséges mennyiség - fogalmazott az elemző.
A kontinens mindazonáltal túléli a telet, köszönhetően az előrejelzéseknél enyhébb időjárásnak, valamint a decemberi cseppfolyós gázbeszerzéseknek (LNG) köszönhetően. Biztató, hogy az európai tőzsdéken idénre megawattóránként 70-80 eurós gázárat várnak. (Ez ugyan a tavaly év végi káoszhoz képest némi megnyugvás, még így is a 2021 előtti átlagárszint négyszerese.) Elemzők 2023-2025 között azt várják, hogy a kurzus 45-50 euróra szelídülhet.
Magyarországhoz visszatérve az elemző kiemelte: az energiaárak növekedése az állami energiacégek veszteségét növeli. Bár ez első körben az érintett társasági mérlegeket rontja, ilyen helyzetben az állami tőkepótlás - legalábbis a köztulajdonú cégek esetében - előbb-utóbb elkerülhetetlen. Az elemző tapasztalatai szerint az energiatarifákat a költségvetésből támogató államok azok után, hogy a piaci árak elszabadulása tarthatatlan rést üt a költségvetésen, előbb-utóbb visszatáncoltak a piaci árak irányába. A magyar kormány e tárgyú, várható lépéseit ugyanakkor nem kívánta megjósolni.