Egy nemrég közzétett felmérésből kiderül, hogy tíz szegény gyerekből hat felnőttként is szegény lesz. Legtöbben úgy látják: alig van társadalmi mobilitás az országukban, és valójában nem is tévednek nagyot: Magyarországon például hét generációnak kell felnőnie ahhoz, hogy a szegény családok gyerekei megközelítsék saját hazájuk átlagjövedelmét – derítette ki a qubit.hu.
A társadalmi egyenlőtlenségeket még jobban bizonyítja, hogy az OECD-országok átlagában a háztartások leggazdagabb 10 százaléka birtokolja az összes vagyonuk több mint felét, és az egyenlőtlenség öröklődik. A legnagyobb jövedelemmel rendelkező családok gyerekei ugyanis átlagosan több mint kétszer akkora vagyonnal indulnak neki az életnek, mint a legszegényebb háztartástokba született gyerekek.
A munka világában is nehezebb
Az alacsony színvonalú munkahelyekről a legnehezebb kitörni: nagyon kicsi eséllyel lehet ugyanis elhagyni a rosszul fizetett és átmeneti munkák világát, ahogy az alacsony iskolai végzettségűeknek sincs sok lehetőségük arra, hogy át- vagy továbbképezzék magukat. Ezen a helyzeten a technológiai fejlődés sem segít igazán, hiszen az automatizálás, a mesterséges intelligencia és a digitalizáció miatt kicsi a kereslet a középszintű készségek iránt, miközben a magas és alacsony szintű készségekkel (a nehezen automatizálható feladatokra) egyre könnyebb elhelyezkedni a munkaerőpiacon.
A vidéken élőknél különösen súlyos a helyzet, mert ott az alacsonyabb technológiai felkészültség miatt nehezebb alkalmazkodni az új világhoz – írja az OECD jelentése. A vagyoni egyenlőtlenségeket a nemek közötti egyenlőtlenségek is fokozzák: hiába töltenek a nők több évet iskolákban, még mindig jóval kevesebbet keresnek és sokkal kisebb arányban töltenek be vezető pozíciót, mint a férfiak.
Az esélyegyenlőtlenségeket az iskola is erősíti
Azt, hogy a társadalmi különbségek mennyire befolyásolják a gyerekek iskolai eredményeit, a serdülőkorra lesznek igazán nyilvánvalók. Azok a tizenöt évesek, akiknek szülei a társadalmi-gazdasági helyzet szempontjából a felső 25 százalékba tartoznak, az oktatási rendszerek eredményességét mérő PISA-teszteken is jobban teljesítenek, mint az alsó 25 százalékba tartozó gyerekek. De nemcsak a család, hanem az iskolai környezet is sokat számít: azokban az iskolákban, ahol a legtöbb tanuló hátrányos helyzetű családból származik, a gyerekek rosszabbul teljesítenek, függetlenül attól, hogy milyen státuszúak a szüleik. Magyarán a szegregált iskola minden oda járó gyerek eredményét lehúzza, erősítve ezzel az esélyegyenlőtlenséget.
Az, hogy hová születik egy gyerek, a későbbi álmait is meghatározza: az OECD-országokban a szegény családból származó 15 éveseknek csak a fele számít arra, hogy el fog jutni az egyetemig, míg a magas státuszú családok gyerekei esetében ötből több mint négy készül úgy, hogy diplomát szerez.