A szexfüggőség nem is szerepel a DSM-V, az amerikai pszichiátriai biblia azonosított betegségei vagy problémái között. Már csak azért sem, mert a szexfüggők és a más függőséggel küszködők agya és agyműködése is más – a szexfüggőség a kutató szerint a nagy libidóhoz köthető.
Az, hogy számos emberre ragasztották már rá ezt a kifejezést, annak köszönhető, hogy egy olyan kultúrában élünk, ahol a “függőség” szót igen szabadosan használjuk és elkezdtünk ahhoz a gondolathoz is hozzászokni, hogy a viselkedésminták függőséghez köthetőek. Sőt, sokszor takarózunk vele, mert könnyebb azt állítaniuk embereknek bizonyos helyzetekben, hogy azért csalták meg párjukat, mert szexfüggők. Érdemes tehát ezek tükrében megvizsgálni, hogy mit gondolunk a szexfüggőségről, és mi a valóság.
Tévhit:
Ha lefogyunk, nagyobb eséllyel leszünk szexfüggők
Ugyan van egy olyan elmélet, amely szerint az emberek étel iránti éhségüket a szex iránti sóvárgásra cserélik le, de Kerner szerint nincsen egy olyan tanulmány sem, amely ezt támogatná.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szexfüggők megcsalják párjukat
Ugyan egyes szexfüggők tényleg megcsalják párjukat, de nem kell megcsalni valakit ahhoz, hogy szexfüggők legyünk, állítja Kerner. Előfordulhat, hogy kifejezetten és rendszeresen túlfűtött állapotban vagyunk, de ennek még nem velejárója az, hogy le is fekszünk bárkivel, aki azonnal kapható rá. Lehetnek emberek úgy párkapcsolatban, hogy az egyik fél naponta akar szexelni, párjának viszont a heti egy is elég. De ettől még élhetnek boldog monogám párkapcsolatban – a szexfüggő pedig az együttlétek közti időszakban többet maszturbál vagy csak többet gondol a szexre.
Tévhit:
Az emberek tartanak ettől a kifejezéstől
Kerner szerint pont az ellenkezője igaz. Tapasztalatai szerint sokan igen gyorsan diagnosztizálják magukat szexfüggőnek és ezzel mentegetik magukat: “Sajnálom, nem az én hibám, szexfüggő vagyok, ilyen igényeim vannak, így kell élnem”, mondják egy ilyen önzáró diagnózissal pedig nem jutnak el az őket érintő problémák legaljáig.
Az, hogy megcsaljuk párunkat, több szexet akarunk, mint amennyi párunk szerint normális lenne, gyakran fordulunk a pornóhoz vagy gyakran maszturbálunk, teljesen normálisnak számít, ezek nem a szexfüggőség jellemzői. Mivel ezen dolgok gyakorisága vagy erőssége teljesen relatív és emberenként különbözik, a szexfüggőség nem is szerepel a DSM-V mentális problémái között.
Tévhit:
A szexfüggők igen sok pikáns dolgot csinálnak
Helyesbítsünk: vannak olyan szexfüggők, akik imádják a pikáns dolgokat , de vannak olyanok is, akik nem. A szexfüggők sok szexet akarnak, ez a legfőbb jellemzőjük, ennek milyensége pedig már teljesen az egyéntől függ.
Tévhit:
A szexfüggők folyamatosan pornót néznek és maszturbálnak
Ha a szexfüggők nem kapják meg partnerüktől azt, amit szeretnének, akkor egy részük gyakorta fordul a pornóhoz és saját magához – ez azonban nem mindenkire igaz. A szexfüggőknek lehet teljesen normális élete is, gyakran ezt a kifejezést partnerük ragasztja rájuk, mert úgy érzik, hogy nem normális szexuális viselkedést látnak.
Kerner elmondása szerint találkozott már olyan párral, ahol a férfinek nagy libidója volt, pornóra maszturbált, emiatt pedig felesége szexfüggőnek hívta. Ha feleségének ugyanolyan igényei lennének vagy ugyanannyira kedvelné a pornót ő is, egyáltalán nem nevezné szexfüggőnek. Kerner azt is elmondta: a nagy libidóval bíró emberek gyakran gondolnak magukra szexfüggőként, pedig csak arra lenne szükségük, hogy megtanulják saját vágyaikat menedzselni a párkapcsolatuk tükrében.
Ez is érdekelhet
