Beindul a biológiai óra
A serdülőkor a nemi nevelés második legfontosabb korszaka. Az az időszak, amikor a többé-kevésbé már kialakult pszichoszexuális struktúra új helyzet elé kerül, az idegrendszeri-hormonális és környezeti hatások következtében.
A serdülés eseménysora a legnagyobb megpróbáltatásoknak teszi ki a fiatalokat. A társadalom még gyermekként kezeli őket, ők azonban ennél "többnek" érzik magukat. Megszűnik számukra a felnőttek, mint modellt szolgáltatók egyeduralma. Ebben a korban az a legfontosabb számukra, hogy hol tartanak a fejlődésben, szerelmi és nemi téren a kortársaikhoz képest. Ez az időszak sok veszélyt tartogat számukra, mert érzelemviláguk labilis, énképük még nem szilárdult meg, pszichoszexuális fejlődésük még nem fejeződött be, emiatt pedig nemi hovatartozásuk - lélektani értelemben - nem nyugszik biztos alapokon. A serdülőkor élettani történései is igen drasztikusak. Egy "biológiai óraszerkezet" beindítja a külső és belső nemi szervek, testük nemi jellegzetességeinek fejlődését. A fiúknál éjszakai magömléssel, a lányoknál az első vérzéssel elkezdődik a valódi nemi érés. A nemi hormonok termelődése áttételesen kihat az anyagcsere egészét befolyásoló hormonháztartásra is, ezzel úgyszólván a hormonok kohójában formálódik a serdülő.
Bonyolítja mindezt az elkerülhetetlenül beköszöntő szerelem is. Ebben a lelki állapotban az agy igen nagy mennyiségű amfetamint termel, amely állandó feldobottságot okoz.
Már nem gyerek, még nem felnőtt
A serdülőkor a párválasztási szocializáció szempontjából kiemelten fontos életszakasz. Ez a felnőtté válás időszaka, amikor a fiataloknak meg kell tanulniuk alkalmazkodni a hirtelen megváltozott biológiai és szociális létfeltételekhez. A legfontosabb tényezők, amelyek a serdülőkori szexuális szocializáció folyamatában bizonyosan szerepet játszanak: a testi, a szociális és a pszichikus tényezők. Természetesen egyik sem külön, önmagában hat, hanem egy komplex rendszer részeként.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Milyen, tág értelemben vett szexuális ingerek hatnak a serdülőre? Közismert, hogy korunkban jóval több szexuális inger éri a külvilágból, mint bármikor azelőtt, s ez nemcsak az érdeklődésükre hat serkentőleg, hanem a nemi érésüket is meggyorsítja.
A nemi érés azoknak a testi változásoknak a gyűjtőfogalma, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a gyermek a felnőtt jellegű nemi életre és egészséges utódok nemzésére alkalmassá váljon. Az érési folyamat idegrendszeri és hormonális irányítás alatt áll. A külső hatások egyrészt az idegrendszeren keresztül, másrészt a táplálkozás révén befolyásolhatják az érési folyamatot. Az egyéni szexuális fejlődésnek azonban ez csupán az egyik oldala. A másik, a párválasztási érettség kialakulása. A környezeti hatások jelentősége itt még nagyobb, mint a nemi érésben. Minthogy az egyén nemi magatartását legközvetlenebbül és alapvetően a pszichoszexuális fejlettségének foka és jellege határozza meg, végső soron a környezeti hatások fontosabbak, mint az idegrendszeri-hormonális adottságok.
Felnőtt szerepben?
A serdülés kezdete korunkban fokozatosan előbbre tolódik, egyre alacsonyabb életkorban következik be. A feltételezett okok között szerepel a szexuális ingerek szaporodásán kívül a jobb táplálkozás, az urbanizáció, az életritmus általános felgyorsulása stb.
A nemi érés időpontja közvetve több szempontból befolyásolhatja a párválasztási szocializációt. A hormonális rendszer aktiválódása ugrásszerűen megnöveli az erogén zónák érzékenységét, általában a szexuális reakciókészséget, s ezáltal a serdülőt szexuális élményekre alkalmas állapotba hozza. A szakemberek ma már egyetértenek abban, hogy a testi serdülés önmagában nem biztosítja a lelki serdülést, csupán kedvező feltételeket teremt az utóbbihoz. A felnőttessé váló testalkat és a képességek általános fejlődése következtében a serdülőtől egyre inkább felnőttes szerepmagatartást várnak el; az ilyen magatartás kap megerősítést, s ez motiválja a felnőttes - nőies vagy férfias - szerep elsajátítására. Sajnos a serdülőkkel szembeni elvárások nem mindig egységesek és következetesek, így gyakran nehezen tudják eldönteni, mihez is tartsák magukat tulajdonképpen. Pl. a szexuális magatartás terén a szülők többnyire gyerekesebb magatartást várnak el, a kortárscsoport tagjai viszont felnőttesebb magatartást várnak el.
Hormonok össztüzében
Az idegrendszeri-hormonális változások nyomán ugrásszerűen nő a szexuális érzékenység, reakciókészség, növekszik a nemi szervek ingerelhetősége. A hirtelen támadt nemi izgalmak a serdülőt zavarba hozzák, nyugtalanná teszik, eleinte nem tudja, mit kezdjen magával, vagy hogy normális dolog-e 12-13 éves korban ilyesmit érezni. Minél felkészületlenebb, annál nagyobb a zavara, annál inkább elbátortalanodik, zárkózottá válik, legalábbis a másneműekkel kapcsolatban. Ilyenkor sokan égető szükségét érzik egy azonos nemű, megértő jó barátnak, akivel problémáikat megbeszélhetik. Ez a jó barát ritkán a szülő, hozzá csak végső esetben fordulnak, akkor is inkább a lányok. Egyrészt, mert tartanak attól, hogy a szülő nem érti meg a problémájukat, másrészt szégyellik is ezeket. És nem utolsó sorban, a hasonló korú, azonos nemű társakkal való barátság még a legkedvezőbb szülő-gyermek viszony esetén is igen fontos szerepet tölt be a serdülőkori pszichés fejlődében.
A serdülőkor lényege a felnőtté válás közvetlen előkészítése, beleértve a felnőttes nemi szerepmagatartás megismerését és gyakorlását. Ehhez a serdülőnek kettős feladatot kell megoldania: mindenekelőtt meg kell tanulnia a maga lábára állni, ha nem is gazdaságilag, de legalább szellemileg és érzelmileg önállósulni, és függetlenedni a szülőktől. Meg kell tanulnia azt is, hogy egy általa választott partnerrel egyenrangúságon és kölcsönösségen alapuló, szimmetrikus kapcsolatot, intim baráti viszonyt alakítson ki. Rögtön heteroszexuális partnerkapcsolattal kezdeni - ez túl nagy feladat lenne a serdülőnek. Egy azonos nemű jóbarát rendkívül megkönnyíti a serdülőnek mind a szülőkről való "érzelmi leválást", mind pedig az egyenrangú partnerkapcsolatok szabályainak megismerését. Hisz a tartós barátság élménye elősegíti a heteroszexuális partnerkapcsolatokat, a kapcsolati konfliktusok feldolgozását. S erre éppen a serdülőkorban igen nagy szükség van.
Az izgalmas másik nem
A másik nem iránti érdeklődés (a heteroszexuális orientáció) kibontakozásának csupán egyik feltétele a szülőktől való bizonyos fokú pszichés függetlenedés, és a barátkozás az azonos neműekkel. Ha a nevelés a szexuális megnyilvánulásokat elnyomja, a serdülő sokáig megrekedhet ezen a lépcsőfokon. A serdülés első szakaszában (11-13 éves kor körül) még megfigyelhető a fiúk és lányok átmeneti elkülönülése. Ebbe az időszakban többnyire szívesebben játszanak a nemek külön csoportokban. Egymást tüntetőleg semmibe veszik, vagy éppen ócsárolják, de közben nagyon is odafigyelnek egymásra, és az egyik fő beszédtéma a másik nem. Az egyneműek barátkozása ebben a helyzetben is előmozdíthatja a pszichoszexuális fejlődést, például azzal, hogy lehetővé teszi a másik nemre vonatkozó tapasztalatok és információk kicserélését, értékelését. A szerelmi élmények és partnerkapcsolati tapasztalatok a felnőttség, érettség egyik fő kritériumának tűnnek a serdülők szemében. Ugyanilyen hatása van a filmen látott szerelmi történeteknek, a szexuális kérdéseket érintő olvasmányoknak, amelyeket most már más szemmel kezd látni, mint addig. Az azonosulásnak van ebben nagy szerepe. A serdülés kezdete - különösen az első magömlés, vagy az első menstruáció - drámai módon tudatosítja a fiatalokban saját nemi hovatartozásukat, az ún. pszichoszexuális identitást, és felkelti az érdeklődést a felnőttes jellegű nemi szerepmagatartás iránt. A pubertás kezdeti szakaszára az jellemző, hogy a másik nem puszta jelenléte általános izgalmi állapotot vált ki. Ezt azonban többé-kevésbé ellensúlyozzák az intenzív gátlások. A serdülő egy ideig a gyermekes és felnőttes nemi szerepmagatartás között ingadozik: próbálgatja ugyan a felnőttes viselkedést, de inkább csak képzeletben és messziről; mihelyt komolyra fordulna a dolog, elbizonytalanodik és visszatér a régi, gyerekes magatartási formulákhoz.
Első szerelem
Ebben a korban éri a fiatalokat az első szerelem élménye. Ezek ritkán harmonikusak, és rendszerint rövid életűek. Ennek alapvető oka, hogy a 14-16 évesek még nem rendelkeznek a harmonikus szerelmi kapcsolathoz szükséges pszichés érettséggel. Személyiségük ebben a korban még eléggé labilis és változó. Ezért sok a csalódás és kudarc, ami kedvezőtlenül befolyásolja az egész pszichés fejlődést. További ok a szexuális reakciókészség nemenkénti különbözősége. Míg a fiúknál az első magömlés magával hozza, többé-kevésbé biztosítja az orgazmus-készség kialakulását, addig a lányoknál a szexuális reakciókészségnek ez a foka rendszerint jóval lassabban alakul ki, és erősebben függ a körülményektől, a szexualitással kapcsolatos élményektől.
Érdemes megemlíteni, hogy az önkielégítésnek mindkét nemnél nagy szerepe van a szexuális reakciókészség fejlődésében. A kedvező hatás nemcsak a pillanatnyi kielégülés okozta jó közérzetben nyilvánulhat meg, hanem abban is, hogy az önkielégítéshez többnyire heteroszexuális partnerkapcsolati szituációk elképzelése kapcsolódik, s ez erősíti a heteroszexuális orientációt, előkészíti a serdülőt a tényleges partnerkapcsolatokra.
Kizárólag és véglegesen
A pszichoszexuális érettségnek elengedhetetlen feltétele a fejlett szexuális reakciókészség, de lényege a harmonikus, intim partnerkapcsolatokra való alkalmasság. Ez többé-kevésbé független a nemi érettségtől. A pszichoszexuális érettséget két vonás jellemzi: az egyik a szerelmi partner iránti igény, vagyis a párkereső beállítottság, illetve az erre való törekvés. A másik az egyén képessége arra, hogy egy partnerrel mindkét felet kielégítő kapcsolatot tudjon létesíteni. Sajnos a kettő nem mindig jár együtt. Az igény már a serdülőkor kezdetén jelentkezik, de a kapcsolat fenntartása és irányítása eleinte meghaladja a serdülő képességeit - sőt sokszor a felnőttét is.
A serdülő "szerelemszükségletét" több tényező motiválja. Az egyik a hormonális késztetés, a testi vágy, a másik a pszichés késztetés. a szerelmi képesség alapja az azonosulási és beleérző készség (empátia), a nemi ösztön, a szülők és barátok iránti szeretet, bizonyos fokú önbizalom és pszichés stabilitás, kapcsolat- és kommunikációs készség (különösen az érzelmek kifejezésének készsége). Ez a felsorolás nem teljes, a képesség ennél jóval komplexebb, és kialakulása már jóval serdülőkor előtt megkezdődik.
A pszichoszexuális érettségnek csupán alapfoka az érett szerelmi képesség. Magasabb szintű ennél a párválasztási érettség, amely már nemcsak a teljes értékű szerelmi kapcsolatokra, hanem a házassága való érettséget, alkalmasságot is magában foglalja. A többletet a kizárólagosságra való törekvés és a véglegesség igénye adja. A partnerideál viszonylagos fejlettsége nélkülözhetetlen eleme a párválasztási érettségnek. A partnerideál a másik nem nemi szerepének megismerése nyomán alakul ki az egyénben. Az egyéni partnerideál akkor segíti elő a párválasztási érettséget, ha önismereten és a másik nem reális ismeretén alapul, ha nem túl merev, és nem túl ellentmondásos.
A párválasztási érettség kialakulása nem jelenti a pszichoszexuális fejlődés lezárulását. Ha a visszaesések lehetőségétől eltekintünk, drámai új fejlemények ugyan már nem várhatók, de a pszichoszexuális struktúra egészen az öregkorig állandóan bővülhet és gazdagodhat az újabb és újabb élmények, tapasztalatok következtében.
Forrás:
Buda B. - Szilágyi V. (1974): Párválasztás. Budapest: Gondolat Kiadó.
Szilágyi V. (1976): Pszichoszexuális fejlődés - párválasztási szocializáció. Budapest: Tankönyvkiadó.
