Madarak és méhek? Ugyan már! A bdelloid rotifererek több millió éve kiválóan megvannak szex nélkül, köszönik szépen. Ezek a vízben élő egysejtűek eddig valahogy megmenekültek az aszexuális élőlényeket általában sújtó kihalástól, a Tengerbiológiai Laboratórium (MBL) munkatársai pedig most azt kutatják, hogyan.
A tudósok szerint a bdelloid rotiferek kifejlesztettek egy mechanizmust, amely segítségével képesek a DNS-üket ért káros mutációk korrigálására, így kerülték el a kihalást. Ennek a felfedezésnek a gyógyászatban is fontos szerepe lehet, hiszen a DNS-megújító képesség kulcsfontosságú tényező a rákgyógyászatban, a gyulladásos megbetegedésekben és az öregedésben.
Az állatvilágban a kétnemű élőlények meiózis útján javítják a DNS-t ért károsodásokat. A meiózis során a kromoszómák nem hasadnak ketté, hanem páronként rendeződnek el (egy az anyától, egy az apától), így a két új sejt kromoszómaszáma az eredetinek a fele (haploid állapot). A meiózis átalában az ivarsejtek szaporodásánál működik, így mikor a hímivarsejt, és a petesejt egyesül - az ivaros szaporodás legfontosabb hibajavító mechanizmusa, az ún. crossing-over után - helyreáll az eredeti, dipoidnak nevezett állapot. A bdelloid azonban aszexuálisan szaporodik, azaz saját klónját hozza létre a reprodukció során. De akkor hogyan bánik el a létét veszélyeztető genetikai mutációkkal?
A kutatók, hogy demonstrálják a bdelloid rotiferek egyedülálló DNS-megújító képességét, ionizáló gamma sugaraknak tették ki őket, amely normális esetben darabokra zúzza az élőlények génállományát. A kis egysejtűek azonban még hatalmas sugárzás mellett is képesek voltak a szaporodásra és túlélésre.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Mivel a Földön természetes formában nem fordul elő ilyen mértékű sugárzás, képtelenség, hogy a bdelloid rotiferek fejlődésük során váltak immunissá a sugárzásra - nyilatkozta Dr. Mark Welch az MBI munkatársa - Ezért világos, hogy valamilyen más környezeti tényezőhöz való alkalmazkodásuk tette lehetővé hogy a sugárzásnak is ilyen mértékben képesek legyenek ellenállni."
A bdelloidok általában vízi környezetben élnek, leggyakrabban mocsarakban, pocsolyákban, de képesek teljes dehidratáció esetén is életben maradni akár évekig is. Ilyenkor mintegy kómába esnek addig, amíg újra vizes környezetbe nem kerülnek. A kiszáradás, csakúgy, mint a gamma sugárzás darabokra szakítja a rotiferek DNS-ét, ezért valószínű, hogy ugyanaz a mechanizmus, amely megóvja őket a kiszáradástól, egyúttal a sugárzás ellen is védelmet nyújt nekik.
"És ha ez igaz, hogyan képesek a bdelloidok újraépíteni a súlyosan károsodott DNS-üket? - teszi fel a kérdés Dr. Welch - Vajon több enzimmel rendelkeznek nálunk? Vagy hatékonyabbakkal?"
A bdelloid rotiferek rendkívüli túlélő képességüket valószínűleg annak köszönhetik, hogy képesek minden kromoszómájukból a megszokott kettőtől eltérően négyet reprodukálni, amelyek később is megmaradnak. Így a két plusz gén a továbbiakban mintául szolgál a károsodott DNS újraépítésében.
Ez is érdekelhet
"Úgy gondoljuk ez a rendkívüli élőlény ennek a tulajdonságának köszönheti túlélését - nyilatkozta Dr. Welch - Mi pedig tovább folytatjuk a tanulmányozását, hátha később a humán gyógyászat számára is felhasználható ismeretek birtokába juthatunk."
