"Nem tudom, csak úgy megtörtént" - Diane Gleim nem egyszer hallotta már ezt a mondatot a klienseitől, amikor arról beszéltek, hogy az érintett lefeküdt valakivel. Mint azt a szakember a témában írt cikkében leszögezte, sokan vannak, akik meg vannak győződve arról, nem igényel különösebb erőfeszítést eljutni a szexuális aktusig. Sőt, még kommunikációra sincs szükség az érintettek között, mert "egyszerűen mindketten tudjuk, hogy készen állunk". Aztán varázsütésre már kezdődhet is a hancúrozás.
Passzívak és felelőtlenek lehetünk
Tény, hogy jó érzés meggyőzni magunkat arról, hogy a szex spontán is lehet. Ez a hiedelem megengedi, hogy passzívak legyünk, hiszen kvázi semmit sem kell tennünk annak érdekében, hogy a szex megtörténjen. Abba sem kell munkát fektetnünk, hogy feltérképezzük a határainkat (mi az, ami beindít minket, és mi az, ami inkább elrettent), illetve, hogy olyan, az ágyban is hasznos képességeket fejlesszünk ki, mint a kommunikáció vagy az önérvényesítés. Végül, de nem utolsósorban, a spontán szex mítosza a felelőtlenségre is lehetőséget teremt: nem kell azzal foglalkoznunk, hogy megvizsgáljuk, mennyi részünk volt abban, mennyiben múlt rajtunk, hogy szexeltünk-e a másikkal, vagy sem.
"Bár nem ez jelenti a munkám oroszlánrészét, sok kliensemnek muszáj elmondanom, amit nem akarnak hallani - például azt, hogy a szex soha nem spontán, bizonyos mértékig mindig megtervezik, előre látják az érintettek. Természetesen attól még, hogy várják, készülnek rá, nem biztos, hogy meg is történik" - így Gleim.
A szakember egy példával is alátámasztotta állítását. Mint mondta, képzeljük el, hogy szerdán randevút beszélünk meg a kiszemeltünkkel péntek estére. Van tehát 48 óránk arra, hogy megtervezzük, hogyan is zajlana a szex, és hogy fel is készüljünk rá (átgondoljuk, milyen alsóneműben lennénk vonzóak, a szokásosnál nagyobb odafigyeléssel szőrtelenítünk, viszünk magunkkal fogkefét stb.). A kapcsolatok korai szakaszában ez még élvezetes is lehet, hiszen különösen kívánatosnak tűnhetünk fel a másik szemében, aki elhalmoz a bókjaival, ráadásul a tervezgetés a vágyat is fokozhatja.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az újdonság varázsának azonban egyszer vége szakad. Az idillbe szép lassan bekúsznak a munkahelyi, pénzügyi, háztartási gondok, foglalkozni kell a gyerekkel, saját mentális és fizikai egészségünk fenntartásával. Ilyen helyzetben nem biztos, hogy a szex olyan kiemelt helyet kap az életünkben, mint egykor, és ahhoz, hogy megtörténhessen, gondos tervezés, szervezés szükséges. Gleim azonban hangsúlyozta: ez mindig is így volt, csak egy régóta tartó kapcsolatban már egészen más érzelmi síkon történik meg a rákészülés.
"A pácienseim persze tiltakoznak, amikor eléjük tárom a helyzetet. A reakciójuk azonban nem ellenállás, sokkal inkább a gyász, a veszteség érzésének kifejezése. Azt siratják, hogy már nem olyan fiatalok, egészségesek és gondtalanok, mint régen, több a stressz, a felelősség. Bonyolultabbak, többrétegűek a partnerünkkel kapcsolatos érzelmek, gondolatok (csalódás, neheztelés, fájdalom), amelyek időről időre újra előjöhetnek, vagy nem oldódnak fel teljesen, és arra késztetnek, hogy eltávolodjunk a másiktól. Ez nyilván a szexre is kihat, ami, talán életünkben először, gyásszal, veszteséggel társul" - így a szakember.
A jobb napjainkra emlékeztet
Ez is érdekelhet
Gleim szerint teljesen természetes, hogy ilyen helyzetben az emberek számára nagy megnyugvást jelenthet a spontán szex mítosza. A téves elgondoláshoz való ragaszkodás azt jelenti, hogy nincs szükség változtatásra, vagy arra, hogy dolgozzunk a kapcsolatért. A jobb napjainkra emlékeztet. A gyász, a veszteség érzése ugyanis annyira fájdalmas, hogy az ember inkább próbálja elkerülni, még akkor is, ha ezzel egy jóval bonyolultabb helyzetbe taszítja magát. Nem lehetetlen azonban túljutni a nehézségeken: ehhez nemcsak az kell, hogy elfogadjuk, spontán szex nem létezik, hanem az is, hogy érdeklődéssel, kíváncsisággal várjuk a jövőt.
