Mik azok a szuperstimulánsok?
A szuperstimulánsok tehát különösen vonzóak, még abban az esetben is, ha hamisak vagy mesterségesen hozták létre őket. A stimulánsra adott válasz ösztönös , és a normál stimuláns is kiválthatja, ám a szuperstimuláns annyira felnagyított, eltúlzott, túlhangsúlyozott, hogy erőteljesen befolyásolja a viselkedést és még az ösztönöket is képes elnyomni . Például egy madár számára vonzóbb lehet egy nagyobb és színesebb műanyag tojás, mint a sajátja, egy pillangó pedig szívesebben udvarol egy színesre festett fából készült társának.
Befolyásolhatják az emberi viselkedést
A szuperstimulánsok az emberi viselkedést is befolyásolják: mivel túlzóak, sokkal vonzóbbá válnak, mint egyszerűbb, de legalább olyan hatásos (gyakran sokkal egészségesebb) társaik. A vonzás pedig olyan erős lehet, hogy függőség is kialakulhat az adott élmény irányába.
A gyorséttermi ételek például a só, cukor és zsír iránti olthatatlan vágyunkat elégítik ki, az ízük pedig olyan erőteljes (többek között a különböző adalékanyagok miatt), hogy sokkal vonzóbbak, mint természetben megtalálható társaik. A televízióban látottak izgalmakat, emberi drámákat, nevetést hoznak az életükbe. A pornográfia pedig leegyszerűsíti a párkeresés-romantikus kapcsolat hosszadalmas és bonyolult (gyakorta kudarccal végződő) folyamatát, csak az "élvezetes lényegre" koncentrál, a következmények nélkül. Az interneten keresztül is válogatás nélkül áramolnak az információk, a közösségi oldalakon pedig mélyen belelátunk mások életébe , gyorsan és könnyen kielégíthetjük tehát a kíváncsiságunkat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szuperstimulánsok függőséget okoznak
A szuperstimulánsok hasonlóképpen hatnak az agyra, mint a függőséget okozó kábítószerek : a gyors kielégülést és a rövid ideig tartó jó érzéseket mélyrepülés követi. Rosszkedv, kilátástalanság, önbizalomhiány, unalom, hogy csak néhány érzést említsünk. Ezek azonban arra sarkallnak minket, hogy visszatérjünk a szuperstimulánsokhoz, amelyek gyorsan és küzdelem nélkül jókedvre deríthetnek.
Az egyik felelős ezért a viselkedésért a dopamin : a hagyományos felfogás szerint ez a hormon felelős az élvezetekért, és ez motivál minket arra, hogy az élvezeteket okozó dolgokat keressük. A legutóbbi kutatások szerint a dopamin a kutatást magát befolyásolja - vagyis nem is az élvezetes dolgot keressük, hanem maga a kutatás ad örömérzetet. A dopamin a vágy, a kutatás, a motiváció hormonja is. Az élvezetekért az úgynevezett opioid rendszer a felelős. Kent Berridge szerint a dopamin és az opioid rendszere, az "akarom" és a "szeretem" rendszere kiegészítik egymást. Az egyik elindít minket az úton, a másik pedig megállít, amikor megtaláltuk vágyunk tárgyát.
A szuperstimulánsok miatt azonban ördögi körbe kerülhetünk: mivel a dopamin rendszere erős, többet kutatunk, mint amennyivel elégedettek tudunk lenni. A szuperstimulánsok olyan gyors jutalmat adnak, aminek a hatására még többet akarunk, akár olyan áron, hogy azt nem is tudjuk igazán élvezni, befogadni. Ezért olyan nehéz ellenállni a gyorséttermi ételeknek vagy megállni, hogy ne nézzük meg az e-mailjeinket tízpercenként.
Mi a megoldás?
Ismerjük fel, ha valami túlságosan nagy szerepet játszik az életünkben. A tudatosság - és szükség esetén annak a felismerése, hogy nem minden problémával tudunk egyedül megbirkózni - segíthet abban, hogy lecsendesítsük az agyunkat, és megtanuljuk a kis dolgokat is élvezni. Ezzel pedig nemcsak a lelkünknek teszünk jót , hanem a testünk is egészségesebb lesz.
Ez is érdekelhet
