Mielőtt a friss felmérés eredményeit taglalnánk tekintsük vissza egy keveset az időben. Az 1960-as évek szexuális forradalmáig ( Szeretkezz, ne háborúzz! ) a szexről nem volt ildomos beszélni, az átlagos családokon belül a szexualitás tabu téma volt. Sokan emiatt erre a korszakra , mint az általános szexuális nyomor világára tekintenek vissza. A vasfüggöny mögött ráadásul a Nyugaton is csak egy szűk réteg által fogyasztott pornográfia kifejezetten tiltott volt. A Kámaszútra részben e hiány miatt, s nem annak kulturális tartalma miatt lehetett igazi bestseller a kádári Magyarországon.
A szexualitás változatosságának megismerése akkor kapott nagyobb lendületet, amikor elsősorban az internet segítségével könnyebben elérhetőekké váltak a pornográf tartalmak. Ez nem csak a magyarokat izgatta, hiszen egy időben a legértékesebb domain név az interneten a sex.com volt, mert végtelennek tetsző üzleti lehetőséget sejtettek mögötte. Sejthető, hogy ez sem hozott igazi megoldást, hiszen a szexualitásról, a szexről magáról és a szexet gyakorló emberekről is kifejezetten torz képet alakított ki.
Szilágyi Vilmos szexuálpszichológus a 2002-ben megjelent "Szexuális életünk dilemmái" című tanulmánykötetében a következőket írja a szexualitás magyarországi helyzetéről:
"Szexuális kultúránk állapota enyhén szólva nem a legkedvezőbb. Mindhárom fő kritériuma - az ismeretek, az attitűdök és a viselkedés - terén bajok vannak; hiányok, bizonytalanság és értékválság figyelhető meg. Ellentmondásos például a prostitúció, a pornográfia vagy a csoportszex megítélése, de ugyanezt mondhatjuk a homoszexualitásról vagy a premaritális és extramaritális (házasság előtti és házasságon kívüli) kapcsolatok ról is. Súlyos tünet a prostitúció terjedése. A szexuális viselkedésre gyakran infantilizmus és könnyelműség jellemző, s igen gyakoriak a funkciózavarok is. A kulturált szexualitás iránti igény jórészt latenciában marad, vagy a média révén torz formában elégül ki. Mindez sürgős gyógyító és nevelő beavatkozásokat tesz szükségessé. Végre komolyan kellene vennie minden illetékesnek a szexuális kultúra ápolásának és terjesztésének feladatát, s a szexológia legaktívabb hazai művelői javaslatának megfelelően be kellene építeni a szexuális nevelést a köznevelés rendszerébe, amelyhez természetesen a nevelőket ki kell képezni a korszerű, átfogó szexuális nevelés tudnivalóira."
Arról is beszél, hogy a média szerepe a szexuális ismeretek terjesztésében, és azok tálalásában milyen meghatározó. "Az iskolás kortól kezdve a média egyre inkább befolyásolja az egyének, sőt a csoportok szexuális kultúráját, ezért érdemes lenne ezt figyelemmel kísérni és a médiahatásokat korrigálni, ellensúlyozni. Erre azonban mindeddig még kísérlet sem történt - talán mert a szexuális kultúra formálásának hazánkban még nincs gazdája. Így aztán a legkülönbözőbb "szexuális szkriptek" tömege árasztja el az olvasókat, rádióhallgatókat, tévé-, video- vagy filmnézőket, sőt, az interneten kalandozókat is. A "szkriptek" a véleményalkotás, a viselkedés "forgatókönyvei", minták, amelyek közül választani lehet. E. J. Haeberle szerint a mai fiatalok gyakran egymásnak ellentmondó minták tömegéből kénytelenek választani, s kialakítani saját szexuális értékrendjüket; aztán megkeresni a hasonló értékrendű partnert, kölcsönösen egyeztetni az egyéni szkripteket, s közösen reagálni az újabbakra. Nem csoda, hogy sokan tanácstalanok, mert sem a szülőktől, sem a hivatásos nevelőktől nem kapnak elegendő segítséget a forgatókönyvek értékeléséhez; s így a divatra vagy a vonatkoztatási csoportjukra bízzák a választást. Az egyének szexuális kultúráját pozitív vagy negatív értelemben alakító szkriptek éppúgy találhatók a nyomtatott sajtóban (a napilapoktól és magazinoktól kezdve egészen a szépirodalmi alkotásokig), mint az elektronikus médiumokban és a filmekben, hiszen a nemek viszonya alapvető téma minden műfajban. Tévedés lenne azt hinni, hogy csak a felvilágosító cikkek és könyvek, no meg a pornográf termékek kínálnak szexuális mintákat, mert még a népdalok, sőt, átvitt értelemben a vallásos énekek és imádságok is sokszor erről szólnak."
Az NLCafé frissen megjelent Nagy Szextesztjéből az tükröződik vissza, hogy ez elmúlt 14 évben nem sok változott. Például a magyarok fele (a 30 ezer fő megkérdezésével készült reprezentatív minta alapján) sohasem kapott a szüleitől szexuális felvilágosítást, s mindössze 4 százalék esett át nagy beszélgetésen, amit pozitívan élt meg.
Pedig a párkapcsolattal való elégedettség és az otthoni felvilágosítás között egyértelmű a kapcsolat. Illetve a jelenlegi szexuális életüket is azok ítélik a legjobbnak, akikkel gyermekkorukban nyíltan beszéltek erről a témáról, míg, ahol tabu volt a szex, azok között a legrosszabb ez a megítélés.
A magyarok több mint fele soha nem kapott a szüleitől szexuális felvilágosítást. A többség a szexualitással kapcsolatos első ismereteket a barátaitól szerezte meg, ugyanakkor a 18-29 év közötti férfiak esetében a pornó az elsődleges információforrás. Az is kiderült, hogy azok beszélik meg a legkevésbé a partnerükkel az esetleges szexuális problémáikat, akik a pornóból kaptak felvilágosítást. "Pedig a minőségi nemi élethez elengedhetetlen volna a párkapcsolaton belüli őszinte kommunikáció" - fűzte az eredményekhez Bibók Bea, párterápiás és szextanácsadó.
A felmérés alapján a szüzesség elvesztésekor 17,7 év volt az átlagéletkor, amikorra a többség a gyakorta hiányos felvilágosítás ellenére úgy érezte, hogy már mindent tudott a szexről. Tízes skálán a férfiak 7,1-re, míg a nők csupán 5,2-re értékelték az első szexuális élményüket.
A lakosság nagy részének átlagosan 2-10 szexuális kapcsolata volt, nagy számokat csak az 50 feletti férfiak mondtak: 14 százalékuk 50-nél több partnerről számolt be. Párkapcsolaton belül az elsődleges védekezési mód az óvszerhasználat (54 százalék), amit a megszakított közösülés (33 százalék) és a gyógyszeres védekezés (27 százalék) követ. A szeretkezések átlagos száma havi 2-4 között mozog, ugyanakkor a válaszadók hetente 2-3-szor vágynának rá.
Míg a férfiak szinte minden esetben átélnek orgazmust, a nők átlagosan tízből hétszer jutnak a csúcsra, és 50 százalékuk színlelt már orgazmust . A többség számára egy-egy szeretkezés 15-30 percig tart, minden tizedik embernek viszont kevesebb, mint 15 percig. Az utóbbi csoportba tartozók elégedetlenebbek szexuális életükkel, és esetükben kisebb az átélt orgazmusok aránya is.
A felmérésből az is kiderült, hogy a túlnyomó többség szokott önkielégítést végezni, közel 40 százalék akkor is, ha van állandó partnere. Ugyanakkor csak minden második ember vallja ezt be a másik félnek. Új szexuális élményekre a férfiak jóval nyitottabbak, minden második férfi benne lenne az egy férfi két nő felállásban, ezzel szemben a nők negyede semmi újat nem próbálna ki. A férfiak kétharmada a partnere orgazmusa vagy a saját szexuális teljesítőképessége , míg a nők közel ötöde saját alakja miatt aggódik szeretkezés közben. Azok a férfiak, akik fiatalkorukban pornóból szerezték a szexszel kapcsolatos első információikat nagyobb arányban aggódnak saját teljesítményük miatt.
Csupán a nők fele bízik teljesen a párja hűségében , 40 százalék néha elbizonytalanodik, 3 százalék nyomoz utánuk, 4 százalék pedig biztos benne, hogy a másik rendszeresen hazudik. Ezzel szemben a férfiak 65 százaléka feltétel nélkül megbízik a társában. A felmérésből az is kiderült, hogy a hivatalos párkapcsolatban élők, és a családosok harmada sem tudja elképzelni a sírig tartó hűséget. Akik így nyilatkoztak, jóval elégedetlenebbek jelenlegi kapcsolatukkal, mint az átlag.
A kutatás emellett bebizonyította, hogy a párkapcsolattal és szexuális élettel való elégedettség és az otthoni felvilágosítás között egyértelmű a kapcsolat. Ugyanis azok, akiknek nem beszéltek nyíltan a szexről átlagosan 6,8-ra értékelték a párkapcsolatukat, szemben az őszinte otthoni felvilágosítást megélők 7,8-as átlagával. Bibók Bea elmondta, hogy nagy szükség van az edukációra, ugyanis a felvilágosítás formája és a szexuális élettel való elégedettség közt egyértelmű az összefüggés.
Az NLCafé Nagy Szexteszt kutatásának összegzése ide kattintva érhető el!