A többi között A közösségi háló, A Magányos lovas és a Hotel Mumbai sztárja, Armie Hammer éppen a napokban jelentette be, hogy igyekszik újraindítani megrekedt színészi karrierjét. Három év elteltével kapott ugyanis újra szerepet: a Frontier Crucible címen készülő westernfilmben láthatják majd újra a vásznon a nézők. Hammer azok után került partvonalon kívülre Hollywoodban, hogy 2021-ben szexuális botrányba keveredett. Több nő is erőszakkal vádolta meg a sztárt, továbbá kannibalista fantáziákat tulajdonítottak neki: magyarán azt, hogy szexuális izgalmat jelent számára a gondolat, ahogy megesz más embereket.
Hammer tagadta a vádakat, és végül nem is emelt vádat ellene a Los Angeles-i ügyészség. Története ugyanakkor egy jellemzően tabunak tekintett jelenségre irányítja rá a figyelmet: a parafíliákra. Mint azt Mark Griffiths, a Nottinghami Trent Egyetem pszichológus professzora, a Sexual Perversions and Paraphilias: An A-Z című könyv szerzője írja a The Conversation oldalán, a kifejezés kevésbé gyakori szexuális megnyilvánulásokat foglal magában, amelyek lényege, hogy az érintettek szokatlan ingerek hatására élnek át intenzív szexuális izgalmat. Vannak például, akiket a beöntések hoznak lázba, ezt nevezzük klizmafíliának. Hasonlóképpen szolgálhatnak akár szobrok (agalmatofília), fogak (odontofília) vagy a hányás (emetofília) is szexuális fantáziák alapjául. És a sor még hosszasan folytatható.
A parafíliákat gyakran szexuális devianciának, perverziónak vagy zavarnak tekinti a társadalom. „Sok ember számára a parafíliák talán bizarrnak vagy társadalmilag elfogadhatatlannak tűnhetnek, a szexuális kontinuum szélsőségeit jelképezve – továbbá egyes esetek, mint akár a zoofília (közösülés állatokkal) és a nekrofília (közösülés elhunyt emberekkel), kifejezetten törvénytelennek számítanak. Miközben azonban a parafíliákat a többség kineveti, elutasítja vagy undorral fogadja, egyelőre nagyon keveset tudunk e ritka szexuális viselkedésekről, ami további kutatásokat sürget a témában” – mutat rá cikkében Griffiths.
Hozzáteszi, a szexuális fantáziák és cselekvések az emberi lét alapvető részét képezik. Időben és az egyes társadalmak között is nagyon eltérő lehet, hogy éppen mit tekintünk erkölcstelennek vagy illegálisnak. De amit annak tekintünk, azt rögtön megbélyegzés is övezi. Éppen ezért is fontos a szakértő szerint a parafíliák kutatása, még a leggusztustalanabb és bűncselekménynek számító típusoké is, mert ez nélkülözhetetlen a kiszolgáltatott csoportok védelméhez. Egyszersmind a kutatások segíthetnek csökkenteni a diszkriminációt is, amellyel a szokatlan szexuális érdeklődésű emberek kénytelenek szembenézni, ezáltal megalapozni, hogy megfelelő pszichológiai támogatáshoz és egészségügyi ellátáshoz juthassanak, amire ma gyakran nincs lehetőségük.
De vajon melyek a legmeghökkentőbb parafíliák? Cikkében Griffiths összegyűjtött pár olyan fantáziát, amelyek alighanem váratlanul hatnak azok számára, akikben nem ébrednek hasonló vágyak.
Vorarefília
Maradva az Armie Hammer elleni legfelkavaróbb vádnál: valóban létező jelenség, hogy némely embereket szexuális izgalomba hoz a gondolat, hogy megeszik őket, ők esznek meg másokat, vagy pusztán szemtanúi egy ilyen eseménynek. Magyarán a kannibalizmus. A vorarefíliások többsége elsősorban arra vágyik, hogy őket magukat egye meg valaki, átélve ezáltal, hogy egy ragadozó ellentmondást nem tűrő dominanciája alá kerülnek, és zsákmányként kénytelenek annak behódolni.
Ezzel együtt a leghírhedtebb vorarefíliás alighanem a német Armin Meiwes, aki az ellenkező oldalt képviselte. Meiwes gyerekkorától kezdve fantáziált a kannibalizmusról, illetve gyakran látogatott a tematikába illő weboldalakat az interneten. Sőt, mintegy 60 esetben adott fel online hirdetést, olyan embereket keresve, akik szeretnék, ha a férfi megenné őket. 2001 márciusában pedig egy másik férfi, Bernd Jürgen Brandes jelentkezett is a hirdetésre.
Ezután mindössze egyszer találkoztak. Meiwes leharapta Brandes péniszét, amelyet aztán együtt megfőztek és megettek. Később Meiwes egy fürdőkádban halálra késelte partnerét, amit videóra is vett. A holttestet mélyhűtőben tárolta, és apránként elfogyasztotta. A kannibált később gyilkosságért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Mindazonáltal Griffiths hangsúlyozza, hogy bár egyes parafíliák valóban törvénytelenek, eközben a legtöbb típusuk nem okoz sem pszichológiai, sem viselkedésbeli problémákat mindaddig, amíg azokat felnőtt emberek közös beleegyezés alapján gyakorolják egymással.
Eproktofília
Orvosi kifejezéssel flatulenciának nevezzük a bélgázosságot, azaz ha valaki sokat szellent. És igen, bármennyire furcsán hangzik, ez is okozhat szexuális izgalmat egyes esetekben. Griffiths 2013-ban számolt be egy 22 éves amerikai férfi esetéről az Archives of Sexual Behavior című tudományos folyóiratban. Saját bevallása szerint az esetriport alanya középiskolás korában azonnal szerelembe esett egyik osztálytársával, amikor a lány véletlenül szellentett egy hangosat az egyik órán. „Szinte azonnal eszemet vesztettem. Tudtam, hogy ez csak egyszer biológia, és a lányok is szoktak szellenteni. Hallani azonban, hogy a lány, akibe egyébként is bele voltam zúgva, ilyen dologra képes, különös érdeklődéssel töltött el” – árulta el a férfi a kutató által készített interjú során.
Ezenkívül arról is beszélt, hogy elsőként egy azonos nemű barátjával élt át eproktofil együttlétet tinédzserként. Mindaddig heteroszexuálisként azonosította magát, ami aztán megváltozott, amikor az említett barátját meghallotta szellenteni. Elmondása szerint vonzó volt számára a hang, és azon kapta magát, hogy egyre jobban érdeklődik iránti. Barátjával kitaláltak egy fogadást is, amelynek az volt a tétje, hogy a nyertes egy héten keresztül mindennap a vesztes arcára szellenthet. A férfi ezután két éven keresztül néhány hetente mindig elvesztett egy ilyen fogadást.
Dakrifília
Ugyancsak szexuális izgalom forrása lehet, ha az érintett sírni lát egy másik embert. Saját kutatásai során Griffiths a dakrifília három altípusát határozta meg.
- Könyörületes dakrifíliának nevezte el, ha a szexuális vágy a síró személy megvigasztalására irányul.
- A domináns és szubmisszív dakrifília vagy arra fókuszál, hogy az érintett sírásra késztesse partnerét, vagy arra, hogy őt magát késztessék sírásra.
- Végezetül a harmadik kategóriába tartoznak azok, akik nem is csak a sírás, hanem a közben kibiggyesztett alsó ajkak láttán jönnek izgalomba.
Apotemnofília
Az amputáció és a végtaghiány szintén előfordul egyes emberek szexuális fantáziájának középpontjában. A többség csak vágyik rá, hogy elveszítse valamely testrészét, akadnak azonban, akik kényszeresen törekednek arra, hogy meggyőzzenek egy sebészt egy tényleges, de orvosilag nem indokolt amputáció végrehajtásáról. Noha az apotemnofília ilyen módon mazochizmusnak hathat, valójában a területen született esetbeszámolók arról árulkodnak, hogy szó sincs a fájdalom erotizálásáról. Kizárólag a begyógyult csonka végtagok okoznak izgalmat az érintettek számára.
Szalirofília
Vannak, akik szexuális élvezetet lelnek a koszban és rendetlenségben. Vágyhatnak arra például, hogy elszakítsák vagy más módon tegyék tönkre partnerük öltözékét, bekenjék őt sárral vagy egyéb szennyeződéssel, esetleg összekócolják a haját. Griffiths professzor 2019-ben publikált egy esettanulmányt egy 58 éves ausztrál férfiről, aki már fiatalon ráébredt, hogy furcsa helyeken szeret elsősorban önkielégítést végezni, például egy koszos garázs egyik szekrénye alá bekúszva. Az egyébként heteroszexuális férfi több nővel is létesített már a fantáziáinak megfelelő aktusokat, de változó rendszerességgel, mert elmondása szerint nem könnyű hasonló érdeklődésű nőket találnia.
Emellett fiatalon nagy rajongója volt A rettegés foka című realityműsornak, amelyben a versenyzők a legkülönfélébb feladatokat teljesítették a kitűzött pénzjutalom elnyerése érdekében: romlott élelmiszert ettek, vagy például bűzölgő szennyvízbe merültek. Ezekben a feladatokban a férfi hamar megtalálta szexuális érdeklődését. „Egyszerűen erotikusnak találom egy vonzó nő testének bemocskolását” – árulta el az interjúalany.
Legjobban: