„A húszas éveim végén – sok évnyi mély elnyomás, szégyen és félelem után – végre felvállaltam, hogy a saját nememhez vonzódom. Hamarosan kapcsolatba is kerültem egy nővel, akit nagyon szerettem, de a szexualitásom felfedezését valahogy nem tudtam elképzelni vele. Úgy éreztem, ezt csak egyedül tudom megtenni. Féltékeny voltam rá, hogy ő szabadon, szégyenkezés nélkül képes megélni a saját szexualitását, és végül négy év után véget vetettem a kapcsolatunknak” – kezdte beszámolóját az a fiatal nő, aki a The Guardian szakértőjéhez fordult tanácsért. A levélíró ugyanis még mindig elveszettnek érzi magát, hiába próbál szabadon kísérletezni.
„Szeretetre és szégyentől mentes intimitásra vágyom”
A levélből az is kiderült, hogy a segítséget kérő nő egy zavaros, depressziós időszakon van túl, és bár nekivágott a szexualitása felfedezésének anélkül, hogy azon aggódott volna, hogy mások mit gondolnak erről, még mindig elveszettnek érzi magát.
Próbálom megtalálni a »törzset«, amelyhez tartozom, de igazából még mindig nem tudom, ki vagyok. Lehet, hogy nem is vagyok bináris? Már a harmincas éveim közepén járok, és aggódom amiatt, hogy a szexuális identitásom keresése, valamint a különböző ideológiák és szerepek felfedezése egyre távolabb visz attól, amire vágyom: a szerelemtől, az intimitástól, és attól a szabadságtól, hogy tudjam, ki is vagyok valójában. Szeretném végre megtalálni a szégyentől és bűntudattól mentes függetlenséget” – fogalmazott a nő.
„Identitásunkat nem választhatjuk, de a boldogságot igen”
A levélírónak Pamela Stephenson Connolly pszichoterapeuta válaszolt, aki a szexuális rendellenességek kezelésére specializálódott, tehát sok hasonló problémával küzdő olvasójának adott már tanácsot. A szakember elsőként arra hívta fel a hozzá forduló nő figyelmét, hogy nem az az igazán fontos, hogy az ember milyen ideológiát követ, milyen„törzshöz” tartozik, illetve milyen címkékkel aggatja tele saját magát.
Ez is érdekelhet
„Egyik sem olyan fontos, mint a tudat, hogy egy teljesen hétköznapi emberi szükségletekkel rendelkező személy vagy, aki megérdemli a szeretetet, az örömöt, a megértést és az elfogadást, és akit az önszeretetre és az önelfogadásra is méltó. Az agyad helyett inkább a szívedet kövesd, hiszen azt viszont pontosan tudod, hogy mire vágysz: szeretetre és intimitásra” – írta válaszában a pszichoterapeuta.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Identitásunkat nem választhatjuk meg, de azzal kapcsolatban viszont hozhatunk döntést, hogy boldogok leszünk-e. Ehhez pedig az kell, hogy figyelmen kívül hagyd a körülötted keringő hangokat és társadalmi megítélést, és ragaszkodj ahhoz, ami önmagad számára hiteles” – tette hozzá Pamela Stephenson Connolly.
Legjobban: