A rozmaring hivatalos növénye volt a kolostorkerteknek és termesztését egy, a VIII. század végén kiadott császári rendelet írta elő. Az európai országokban igazán csak az újkor első századaiban vált ismertté, amikor a különböző "illatos vizek" és gyógyító hatású "desztillált vizek" voltak divatosak. Ekkortájt hódította meg a világot az Aqua Regia Hungariae (Magyar Királyné Vize, ungairsches Wasser, Eau de la Reine d'Hongrie) néven ismertté vált, rozmaringból előállított szer (rozmaringszesz), amit a francia királyi udvarban is használtak köszvényes betegek kezelésére. Az európai népek hagyományos gyógyászatában a növény leveleinek szeszes kivonatait reumaellenes és fájdalomcsillapító hatású bedörzsölőszerként, illetve hajhullás ellen is hatékony szerként tartották számon. A rozmaring leveleit, virágos-leveles hajtásait és illóolaját számos országban használják a modern fitoterápia-kezelések során. A rozmaring illóolaja a magyar és több európai ország gyógyszerkönyvében is hivatalos drog, melynek különböző kemotípusai (pl. kámfor és eukaliptol) ismertek.
Ez is érdekelhet
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
