Egyike azon növényeknek, melyet legtöbben gyomnövényként tartanak számon, ezért nagy erőkkel irtják: igazi persona non grata, mert csíp, ráadásul ehetetlenül savanyú. Ha tudnák, mennyi betegségre, bajra gyógyír, biztosan két kézzel szednék!
A csalán gyógyhatásai
A vese- és hólyagkő képződésre hajlamosaknak érdemes rendszeresen csalánteát fogyasztaniuk, mert segítségével még idejében kiválasztódik a homok. Tisztító, összehúzó hatásának gyomor- és bélhurut esetén is hasznát vehetjük. Teája élénkítő hatású, sok vitamint és ásványi anyagot (pl. vasat) tartalmaz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A gyökeréből készült tea megakadályozza a prosztata rendellenes növekedését, növeli a vizelet mennyiségét, felére csökkenti a vizelési ingert, gyorsítja a vizeletáramlást. Vércukor szintet csökkentő tulajdonsága is van. Fokozza a szervezet ellenálló képességét. Allergiás betegségeknél is hatásos.
Forgalmaznak csalánlevél-tartalmú gyógyhatású készítményt is, melyet elsősorban tavaszi tisztításra, kúraszerűen szántak. Ekkor a vízhajtó és anyagcsere-fokozó hatás a szervezet tavaszi megújulását igen kedvezően segítheti, a tavaszi fáradtság ellen szintén jó hatású. Ugyanilyen készítmény alkalmas lehet reumás és köszvényes megbetegedések kiegészítő kezelésére. A csalánkezelés vagy a kúra kerülendő terhes nőknél, szoptató anyáknál, még akkor is, ha egyes feljegyzések szerint a tejelválasztás serkentésére is alkalmaztak valamikor csalánkúrát.
A nemrég végzett felmérések szerint pl. egyes mediterrán országokban kiterjedten alkalmazzák magas vérnyomás vagy/és cukorbetegség tüneteinek enyhítésére is. Tudományos vizsgálatok utalnak arra is, hogy a csalán egyes komponensei lassítják a prosztata megnagyobbodását, pontosabban a hatás több komponensű, kedvezően befolyásolja a hormonanyagcserét, továbbá kimutatható bizonyos immunserkentő és gyulladáscsökkentő hatás is.
Újabban - s nagyon helyesen - levélzöldségként is alkalmazzák, hiszen éppen a tavaszi, vitaminhiányos időszakban segíthet a szervezet ellátásában, ráadásul a csalánleves vagy éppen a csalánfőzelék, a párolt csalán új színnel gazdagíthatja étrendünket.
A csalán felhasználása
Szabó Gyuri bácsi, a bükki füvesember ajánlása alapján tavasszal és ősszel érdemes 6 hetes vértisztító csalántea kúrát beiktatni, napi egy csészével reggel. Vese- és hólyaghomok hajtásra egy liter csalánteát egy óra alatt meg kell inni (egy liter víz + egy púpozott evőkanál teafű). Vízhajtásra reggel igyanak egy csészével, ha intenzívebb kúrára van szükség, egy hétig minden délelőtt igyanak meg egy fél liter teát. Az első csészével reggel, étkezés előtt egyszerre, a második csészével a délelőtt folyamán elkortyolgatva.
Húgyúti tisztításra 10 napon keresztül napi 2 csészével étkezések között. Lázcsillapításra naponta 3 csészével étkezések között. Gyomor-és bélhurut esetén, gyulladáscsökkentésre naponta egy csészével 3-4 napon keresztül.
Vérképzésre naponta egy csészével éhgyomorra. Prosztata megnagyobbodásra napi egy csészével a reggeli órákban. Székrekedésre este egy csészével. Emésztésjavításra egy hónapig minden reggel egy csészével. Máj és epebántalmakra reggel éhgyomorra minden másnap egy csészével egy hónapon keresztül. A lép betegségeire egy hétig minden nap egy csészével.
Friss csalánból csalánlevet is készíthetünk: préseljük ki gyümölcscentrifugában egy tálkányi friss hajtás levét és keverjük össze egy pohár vízzel. Két adagban igyuk meg, étkezés előtt. Ezzel ekcémát és pikkelysömört kezelhetünk.
Külsőleg torokgyulladásra gargalizáljunk teájával, naponta többször.
Ülőfürdőként aranyeret, reumát gyógyít. Hajhullás, korpásodás, hajzsírosodás ellen hajunkat öblíthetjük szűrt teájával.
Csalán a történelemben
A növény és az ember kapcsolatának múltjára régészeti leletek is utalnak, ugyanis bronzkori sírokból csalánból készült halotti leplek maradványai kerültek elő. A történelemkönyvek őrzik azt a tényt is, hogy a csalánszövetet - pótlandó az értékesebb anyagból készült szöveteket - az első világháború idején a központi hatalmak katonáinak egyenruhájához is felhasználták.
Ez is érdekelhet
A görög időkben már feljegyzett gyógynövényként ismert, hiszen külsőleg kígyóharapás és skorpiócsípések, belsőleg pedig egyes mérgezések gyógyítására használták. A melegebb égtájról származó római légiósok a hidegebb, északi tájakon csalánlevelekkel ostorozták magukat (ezt a módszert nevezték urtikációnak), a sorozatos csaláncsípésektől a bőr valóban fel is melegedett. Az urtikáció a későbbiekben már különböző ízületi és köszvényes tünetek enyhítésére szolgáló eljárás lett.
Legjobban: