Kacskaringós út vezet a Pannonhalma melletti, közel egyhektáros kert felé. Már itt-ott lila foltok tarkítják a tájat, hiszen a levendulavirágzás elkezdődött, és mint tudjuk: errefelé hagyományosan termesztik. Úti célunk az Ürmös Porta, ahol Dr. Pottyondy Ákossal találkozunk. „Isten hozott benneteket!” – köszönt minket háta mögött két kukucskáló kisgyerekkel Ákos. A szíves invitálásra beljebb lépünk fotós kollégámmal, és letelepedünk az asztal mellé, kezünkben egy-egy forró gyógyteát rejtő, helybéli fazekas által készített bögrével. Az illatokat sajnos nem tudom a cikkhez csatolni, ezt a képzeletre bízom...
Bocsánat, a lepárló eszközök a múlt heti zsálya-illóolaj-lepárlás után maradtak itt. – szabadkozik Ákos. Bár teljesen feleslegesen, mert a kemencén várakozó, rézből készült míves edények meghatározó keretet adnak a helyiségnek. - Nem túlzás azt állítani, hogy az anyatejjel szívtam magamba a gyógynövények szeretetét. Édesanyám tényleg nagyon sokat itatott bennünket efféle teákkal. Nekem igazából az volt a különleges, amikor menzateát kaptunk, merthogy nem szoktunk hozzá, és számomra annak volt fura íze… Amikor betegek voltunk, akkor mindig a propolisz, virágpor, ilyen-olyan gyógyteák szerepeltek az első vonalban, és ha ezek nem segítettek, akkor jöhettek a gyógyszerek. Fontos kiemelni, hogy nem az orvosi módszerekkel szemben, hanem azok mellett használjuk a családban a növényeket. Édesanyám pontosan tudja, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje.
Édesapám egy szigetközi parasztcsaládból származik, édesanyám meg egy újpesti polgárcsaládból való. A XX. század viharai, a kuláksors azonban odajuttatták a családot, hogy nagyszüleim végül termőföldet már legfeljebb virágcserépben akartak látni..., ami annak idején egyáltalán nem volt sajátos családtörténet.
Közben megérkezik Ákos felesége, Patrícia a gyerekekért. Pillanatok alatt összeszedik a játékokat, ruhákat, és egy-egy apapuszi után mennek is tovább.
Anyai ágon Ákos dédapja az Újpesti Gyógyszergyár alapításkori igazgatója, ami számára csak a nagypapa temetésén derült ki felnőttkorában.
A klasszikus orvoslás és a népi gyógyászat is végig ott volt a családunkban, csak sokáig fogalmam sem volt róla. Tizenkét éves koromig a Hármashatár-hegy volt számomra a világ, állandóan kirándultunk. Akkoriban ez a hely Budapest szélének számított, igazi gyümölcsöskert volt. Emlékszem Tóni bácsira, aki néha megjelent, és a szó szoros értelmében egy talicskányi gyümölcsöt hozott. A gyönyörű almák, elképesztő körték, barackok nekünk teljesen természetesek voltak.
Pannonhalmára a véletlen vitte Ákost, nem volt olyan felmenője, aki a bencéseknél tanult volna.
A nálam pontosan egy nappal idősebb unokatestvérem készülődött ide tanulni. Poénkodtunk csak, hogy milyen vicces lenne, ha osztálytársak lennénk, és végül tényleg így történt. Bevallom, maga az iskola nem gyakorolt rám különösebb hatást, azonban volt néhány civil tanár, akik az iskolán kívüli tevékenységeink okán meghatározók voltak. Dr. Rékási József tanár úr, aki biológiát tanított. Állandóan jártuk a környéket, gyűrűztük a madarakat, figyeltük az élővilág történéseit. Tálos Zoltán tanár úr nem csupán testnevelést tanított, de a hegymászás tudományába is beavatott. Ő még egy igazi keményvonalas hegymászási technikát képviselt, modern karabinerek nélkül, speciális csomókkal és kötelekkel. Török Lóránd a magasugrás és az atlétika szeretetét adta át. De összességében maga a varázslatos táj, ami megmagyarázhatatlanul ide vonzott: a Sopron - Pannonhalmi – dombság.
Ezután következtek az agráregyetemi évek Gödöllőn, a Környezet és Távgazdálkodási Intézetben. Talajtan, genetika, növényállattan, és számos olyan tantárgy, amivel egyre szélesebb ismereteket szerezhetett. Az út, amelyen elindult, adta magát, hogy ebben az irányban fejlődjön tovább.
A KTI egy korát megelőző, nagyon friss szellemi műhely volt. Mint minden egyetemen, rengeteg házi dolgozatot kellett írni. Mivel én a Pannonhalmi vidéket ismertem mélyebben, logikus volt, hogy innen merítsek. A táj értékei adták magukat, én pedig örömmel „használtam” ezt a tudást. Végül a diplomámat is egy itteni tanösvény kialakításáról írtam.
Az egyetem elvégzése után két év egy teljesen más mederben telt, a bécsi karácsonyi vásárban való piacozástól a könyvesbolti munkáig Ákos sok mindent elvállalt. Végül felvételizett a Környezettudományi Doktori Iskolába, bár ennek prózai okai voltak. - Ugyanis egy hihetetlen jó ösztöndíjjal járt, meg kutatási és utazási pénzekkel is, és húszéves fejjel ez nagyon kecsegtető volt. Úgyhogy felszívtam magam, és első helyen bejutottam a doktori iskolába, ami aztán tartott nagyjából hét évig. Érdekes módon nekem ezek a népmesei hétéves ciklusok váltakoznak az életemben… Most is nagyon kíváncsi vagyok, mert jön a következő hetedik megint – nevet Ákos.
A szellemi feltöltődés után újabb – látszólag távol álló – területen dolgozott, a Regionális Fejlesztési Ügynökség munkatársaként kereste fel a környék településeinek döntéshozóit, és szaktudásával, helyismeretével tanácsokat adott, hogy adott esetben milyen pályázat lehet számukra a leginkább gyümölcsöző. Később persze kiderült, hogy semmilyen tudás nem haszontalan.
2011-ben például érkezett egy telefon, hogy a Pannonhalmi Főapátság gyógynövénykertjét ’vissza kellene tenni a térképre’.
Azért meg kell jegyeznem, hogy a háttérben mindig is zajlott a családi gazdaságunk keretein belül gyógynövénytermesztés, és a gyümölcsössel való elmélyült munka. Nem távolodtam el, sőt egyre több gyakorlati tapasztalatra tettem szert, miközben az elméleti tudásom gyarapodott, ráadásul egyfajta menedzseri jártasságra is szert tettem. Visszatérve a Főapátságra, az államosítások rengeteg dolgot, funkciót elvettek tőlük, de a gyógynövénykert maradhatott a helyén. Persze, volt ott akkoriban minden… eleinte zöldséget termesztettek, állatokat tartottak, de lakatosműhely otthona is volt, sőt a sírásó is lakott ott… Néhány eltévedt turista azért odatalált, de ez közel sem volt tudatos. Büszke vagyok a csapatunk munkájára, mert 2018-ban már sok-sok ezer ember váltott jegyet a gyógynövénykerti látogatásra vagy az ott zajló programokra.
- Betekintést nyerhettem olyan rejtett tudásba,
amely másképp talán nem lett volna számomra elérhető. Ezek a források,
amelyeket a Főapátság könyvtárában elérhettem, rengeteg segítséget nyújtottak a
gyógynövénykert kialakítása és a növények felhasználása kapcsán. Létrehozhattunk
a fantasztikus illatmúzeumot, egy gyógynövény-kozmetikum műhelyt, valamint egy teljesen
új lepárlót, ahol illóolajokat párolnak azóta is.
Ez az időszak 2018-ban zárult. a kiemelkedő
fizetési lehetőséggel kecsegtető állásajánlatok elfogadása helyett Ákos megérzéseire hallgatva megint más utakat keresett. - Született egy döntésünk a feleségemmel, hogy szakítva
ezzel a fajta logikusnak tűnő renddel, elindulunk egy olyan úton, ami
teljességgel bizonytalan. És ez a saját gazdaság megvalósítása. Nem volt óriási
tőkénk, nem volt földünk. Valójában semmink sem volt a Jóistenbe vetett
hitünkön és a saját szaktudásunkon kívül. Így hát erre alapoztunk. Végül meg
tudtunk vásárolni egy kicsi, egyhektáros területet, ezt, ahol most vagyunk. Itt indultunk el. Vagyis lehet mondani, hogy fejest ugrottunk ebbe az
egészbe. – mondja mosolyogva. Megszületett
az Ürmös Porta, amiről csak kevesen hitték el, hogy működni fog. - Van erre egy magyar szó: ha van képem valamiről, akkor képes vagyok
rá, ha nincs képem, akkor képtelen. Ugye milyen egyszerű? Látom és tudom belül,
hogy itt mi lesz száz év múlva. Le tudnám festeni, hogy a gyümölcsfák hogyan
néznek majd ki. Igazából onnan
lehet tudni, hogy jó úton járunk, hogy mindenhol zöld lámpát kaptunk. Minden
eltervezett út nyitva állt előttünk, és mi csak éltünk a lehetőséggel.
Miután eláll
az eső, ki is sétálunk Ákosék gyógynövény ültetvényére. „Vigyázz, hova lépsz, mert látod – mutatja lehajolva – mindenhol csigák vannak ilyenkor. A
felemelt csigát csodálva megnézi, majd ezzel a mozdulattal belehelyezi a
gyógynövény-parcellába. - Tudtad,
hogy az éticsigák képesek más csigákat kontrollálni? Még a meztelen csigákat is!
– kacsint Ákos.
Üröm: Maga a
gyógynövény adta az Ürmös Porta elnevezésének ötletét. Az étvágyjavító és
epeműködést serkentő, vérnyomást emelő, gyenge vizelethajtó, bélféregűző hatású
teákban, ürmösborokban, keserű likőrökben használt növény még fűszerként is
használatos.
Körömvirág: Ez a
kiskertekben is kedvelt vidám színekben pompázó virág, külsőleg és belsőleg
egyaránt használatos gyógynövény, mely alkalmazásával gyulladáscsökkentő,
sebfertőtlenítő, vérzéscsillapító tulajdonságaival élhetünk leginkább.
Zsálya (Salvia): Fűszer?
Gyógynövény? Egy kicsit fűszer, de csodálatos gyógyhatású növény is. Az
árvacsalánfélék családjába tartozik, azon belül is az orvosi zsálya a leginkább
használatos a növénynemzetség tagjai közül. Levelének (Salviae folium)
forrázata illóolaj- és cseranyagtartalmánál fogva torokgyulladásra,
szájbetegségek öblögetésére, belsőleg pedig izzadás, bélhurut ellen nagyon jó
hatású. Idegerősítő hatása is ismert. Angol nyelvterületen gyakran az üröm (Artemisia)
nemzetség egyes fajait is Salviának hívják, a szürke levelű fajokat fehér
zsályának.
Amikor valaki elkezdene
gyógynövényekkel foglalkozni, azt szeretetből tegye! Ez a világ egyik legegyszerűbb dolga, valójában csak neki kell állni,
és onnantól működik minden. Nyilván aztán a tudást lehet különböző mélységig
vinni, és van olyan, amit sok-sok évtized alatt lehet csak elnyerni, de ez mindennel
így van. Erdélyi gyógyítók mondták, hogy amikor járták a vidéket, és megérkeztek
egy falu határába, akkor pontosan tudták, hogy az emberek többsége milyen
bajokkal fogja őket megkeresni, merthogy azok a növények nőttek a falu
környékén, amik az ott lévő problémákra, bajokra, betegségekre gyógyírt
kínálnak.
A gyógynövénykert a magyar Szent Korona felülnézeti képe alapján készült. Ha közelebb hajolunk, megszagoljuk, hozzáérünk a növényekhez, megint más
képet látunk.
Itt van például a zsálya. Múlt héten szedtük le, bekerült
a lepárlóba, és már a polcon sorakoznak az illóolajos üvegcsék. Azért a zsálya az
én értelmezésemben jóval több, mint pusztán egy gyógynövény... A környezetben, a természettel együtt élő, növekedő kertnél
pontosan az a lényeg, hogy nem tudjuk magát az egy szál növényt értelmezni. Nem értelmezhető a mellette lévő parcellák nélkül, az egész
gyógynövénykert nem értelmezhető az én gazdaságom nélkül, az ezt körülvevő
természeti környezet nélkül.
Felnézve a virágos rétre, ami a gyógynövénykert folytatásában terül el, elgondolkodtató a megtévesztő elhagyatottság.
- Látszólag itt minden gazban áll, igaz? Pedig ez csak egy gyógyuló, pihenő földdarab, beszórva olyan növények magjaival, amelyek segítik a vízmegtartást és a regenerálódást. Ákos elővesz két dunsztosüveget, amelyekben rétegezett föld látható: - Ez egy két méter mélységből való talajszelvény - mondja. - Látható rajta valamifajta szerves talaj-, kilúgozási, felhalmozódási réteg, altalaj és hasonlók. Ez meg itt egy szántó. Teljesen össze van keveredve a fölső része, és nincsenek meg a rétegek. Mi hiányzik? A fölső öt centi. Igen… egy centiméter termőföld bizony kétszáz év alatt alakul ki. Érdemes átgondolni.
Legjobban: