A kiabálás, sikoltozás a legtöbb esetben félelmet, dühöt vagy valamilyen drámai dolgot sugall. Kivéve persze, ha egy hollywoodi mozifilmben látjuk, ahol valósággal művészetté emelték – gondoljunk csak Janet Leigh-re a Psychóban. De miért sikoltozunk, és ennek milyen hatása lehet ránk nézve a hétköznapokban? Mint azt a WebMD írja , a tudósok szerint nagyon is sok: a kiabálás és sikoltozás ugyanis hatással lehet testünkre, sportteljesítményünkre, sőt, hosszabb távon akár egészségünkre is.
Miért sikítunk?
Érdekes szakterületet választott magának egy amerikai professzor, Harold Gouzoules. A tudós, akinek pszichológiából mesterdiplomája, zoológiából pedig PhD-je van, 40 éve tanulmányozza a sikolyokat. Valószínűleg régebben, mint bárki más a világon. Az évek során hat olyan tágabb kontextust vizsgált, amelyben az emberek sikítanak, ezek pedig az alábbiak:
- félelem
- fájdalom
- meglepetés
- boldogság
- düh és agresszió
- frusztráció és szomorúság
A szakember szerint az emberi sikolyok sokkal változatosabbak, mint mondjuk a rézuszmajmok sikolyai – ezeket vizsgálta pályája elején –, és bár a sikítás egyetemes viselkedés, még mindig alig tudunk valamit erről a területről. Mindazonáltal a sikítások, kiáltások erejét a mindennapi életben akár a hasznunkra is fordíthatjuk, a kutatók szerint ugyanis van néhány terület, ahol ez jól jöhet.
Egy velőt rázó sikítással enyhíthetjük például a stresszt . Erről szól az ősi sikolyterápia (primal scream therapy), amely már több mint 50 éve létezik, és különböző hírességek is népszerűsítik. Ennek lényege, hogy a hagyományos pszichoterápiás találkozások, beszélgetések helyett az elfojtott érzelmeket sikoltozással vagy más ősi cselekedetekkel igyekeznek felszínre hozni. Ebben nem minden szakember hisz, például Gouzoules sem, de egyesek úgy gondolják, érzelmi felszabadulást biztosíthat szorongásos helyzetekben. A stresszcsökkentés pedig hosszú távon egészségünkre is pozitív hatással lehet .
A kiabálás a teljesítményt is fokozhatja bizonyos sportágakban. Például a Hakát hagyományosan az új-zélandi rögbicsapatok adják elő nagy meccseik előtt. Ez egy szertartásos maori harci tánc, amely lenyűgöző csoportos énekléssel és kiabálással is együtt jár. De hogy ez fizikai vagy inkább lelki erőt adhat-e a győzelemhez, azt valószínűleg csak a játékosok tudják.