A hüvely és a méh daganatos betegségeinek hosszú távú túlélői feltehetően éppoly aktív szexuális életet élnek, mint a többi nő, ugyanakkor sokkal több szexszel kapcsolatos problémával kell szembenézniük, és ezekről többnyire nem számolnak be orvosaiknak - állapították meg a kutatók.
"Sok nő egészsége fontos részeként értékeli a szexualitást, még akkor is, amikor az életüket veszélyeztető betegséggel kell szembenézniük" - nyilatkozta a Reuters Health-nek Dr. Stacy Tessler Lindau, a Chicago Egyetem vezető kutatónője.
"Az orvosok ugyanakkor hosszú távon is képesek pozitívan befolyásolni betegeiket, ha kezdeményezik a beszélgetést a betegség és a kezelés női szexualitásra gyakorolt következményeiről. A nők jellemzően nem hozzák szóba szexuális életüket orvosuk előtt, viszont úgy vélik, jó lenne, ha orvosuk rákérdezne a nemi élet problémáira."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Lindau doktornő és munkatársai 219 nőt vontak be kutatásaikba, akik túlélték hüvelyük vagy méhük daganatos betegségét, valamint felállítottak egy hasonló létszámú "kontrollcsoportot" olyan nőkből, akiknek nem voltak ilyen tapasztalataik.
A túlélők átlagéletkora 49 év volt, és átlagosan 27 éve gyógyultak ki a rákból. Jóllehet a túlélők és a kontrollcsoport tagjai hasonló szintű szexuális aktivitásról számoltak be, a túlélők kétszer annyi szexuális gondról számoltak be. A problémák sora az orgazmuskészség hiányától a fájdalmas közösülésig és a közösülést követő vérzésig, illetve vizelet-visszatartási nehézségig terjedt, de magában foglalta a hegek miatt érzett önbizalomhiányt is.
Míg a betegségen átesettek tízes skálán 8 pontot adtak a kezeléssel való elégedettségre, a szexuális egészségüket érintő gondozást és tájékoztatást mindössze 5,5-re értékelték.
A nők csaknem kétharmad része soha egyetlen orvossal sem beszélt arról, miként befolyásolja szexuális életét a betegség. Jellemzően ők voltak azok, akiknek nem is egy, hanem egyidejűleg három vagy annál is több szexuális probléma keserítette az életét.
A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a beteg és az orvos közötti jobb kommunikáció "nagy mértékben javíthatja a nőgyógyászati daganatos betegségek hosszú távú túlélőinek életminőségét".
Ez is érdekelhet
Forrás:
Gynecologic Oncology, 2007. augusztus
Legjobban: