Már tudjuk, hogy a ma ismert házimacskák őse a vadmacska volt (Felis silvestris), amely Európában, Ázsia nyugati részén és Afrikában is honos. A vadmacska fajnak a kutatók egy 2007-es vizsgálatsorozat segítségével öt különböző vadon élő alfaját különítették el, amelyek különböző kontinenseken élnek. Ezek az alfajok egyébként csontvázuk alapján nagyban hasonlítanak egymáshoz.
Az alfajok a következők:
- Kínai hegyimacska (Felis silvestris bieti) - Kína
- Felis silvestris cafra - Dél-Afrika
- Felis silvestris lybica - Észak-Afrika, Közel-Kelet, Közép-Ázsia nyugati része
- Ázsiai vadmacska (Felis silvestris ornata) - Pakisztán, India, Közép-Ázsia
- Európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) - Európa, Anatólia
Annak érdekében pedig, hogy megállapítsák, pontosan mikor és hogyan történt, hogy az első vadmacska átlépte az ember házának küszöbét, a kutatók nemrég 352 macska maradványait vizsgálták meg. Ezek a maradványok 9000 és 100 év közöttiek voltak, és a világ különböző pontjairól gyűjtötték be őket.
Háziasítás a Közel-Keleten
Az eredmények bebizonyították azokat a korábbi feltételezéseket, hogy a házimacskák a vadmacskák egyik alfajától, a Felis silvestris lybicától származnak, és körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt azért háziasíthatták őket, hogy segítsenek a ház körül a kártevők elleni védekezésben. De arra is rájöttek, hogy nem egy földrajzi helyhez köthető a macskák domesztikációja, hanem valószínűleg nagyjából egyszerre ment végbe az ókori Közel-Kelet több régiójában.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Még mindig nem tisztázott, hogy a domesztikáció az Arab-félszigeten, illetve Egyiptomban egymástól függetlenül ment-e végbe, vagy az előbbi területről vitték-e be Egyiptomba a már háziasított macskákat. További kutatások szükségesek még a témában" - hangsúlyozta Claudio Ottoni, a Nature Ecology és Evolution című tanulmány társírója.
Meghódították a világot
Természetüket ismerve kijelenthetjük, hogy a vadmacskák háziasítása nem lehetett éppen egyszerű feladat, hiszen olyan territoriális állatokról van szó, akik magányos vadászok és alapvetően nem hierarchikus szerkezetű közösségekben élnek. Mégis: évszázadok alatt a tappancsos hódítók az egész világot uralmuk alá hajtották.
A kutatók úgy vélik, hogy az egyiptomi kereskedelmi központból a macskákat a kereskedelmi és migrációs útvonalak mentén hajókon és szárazföldi közlekedési eszközökön szállították a világ különböző pontjaira. Így lehetséges, hogy még a Balti-tenger partján lévő egykori viking településen is találtak egyiptomi macskamaradványokat.
Sokat elárul a bundájuk
Az ókori macskák DNS-elemzésével a kutatók válaszokat kaptak azzal kapcsolatban is, hogy milyen volt az első háziasított macskák bundájának színe és mintázata, a további DNS-vizsgálatok pedig abban is segíthetnek, hogy megértsük, egészen pontosan miért és hogyan domesztikálták legelső alkalommal a macskákat.
A tudósok egyébként arra jutottak, hogy az ókori Egyiptomból származó macskáknak csíkos bundájuk volt, tehát nagyjából valóban úgy nézhettek ki, mint ahogy a különböző ókori egyiptomi emléktárgyakon vagy falfestményeken ábrázolták őket. Ez a minta dominálhatott több ezer évig.
De a kutatások arra is bizonyítékot találtak, hogy a cirmos minta egészen a középkorig nem jelent meg. A cirmos macskák egyébként délnyugat-ázsiai eredetűek, onnan terjeszkedtek aztán Európa felé. Mindebből pedig a kutatók arra következtettek, hogy az emberek a macskákat nem szépségük, esztétikai értékük, hanem sokkal inkább gyakorlati hasznuk miatt kezdték el házukba fogadni.
Forrás: iflscience.com
