Az esős május és a hirtelen jött hőség miatt drámaian megnőtt a szúnyogok száma országszerte. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szerint szúnyoginvázió van, az irtást pedig több tényező is nehezíti, melyekről az alábbi cikkben írtunk. Aki tehát hosszabb időt tölt a szabadban, számíthat rá, hogy testszerte viszkető dudorokat fedezhet fel magán. De miért viszket ennyire egy csípés, és hogyan veszi egyáltalán a vérünket egy szúnyog? Az Index cikke bemutatja azt a meglepően bonyolult folyamatot, amelyet a vérszívásra fejlesztettek ki ezek az állatok.
Hogyan csíp a szúnyog?
A szúnyogok közül a nőstényeknek van szükségük vérre ahhoz, hogy tojásokat tudjanak rakni, ezt pedig szúró-szívó szájszervükkel szerzik meg az "áldozataiktól". Ez a szájszerv jóval összetettebb, mint azt elsőre gondolnánk, tulajdonképpen egy tűszerű sörtékből álló képződmény. A két szélső sörte végén apró, nagyon éles fogak találhatóak, melyek segítségével a szúnyog be tud hatolni a bőr alá, majd a két sörte széthúzza a szöveteket. A hipofarinx nevű szájszerv segítségével pedig a véralvadásgátló nyálat juttatja be a sebbe, illetve a felső ajakkal együtt ez felel a vér kiszivattyúzásáért is.
A szájszervük végén lévő receptorok segítségével a szúnyog érzékeli a vérben lévő kémiai anyagokat. Az állat már a vér kiszívása közben kiszűri, majd kipréseli magából a vizet, hogy még több magas proteintartalmú vért vehessen magához. A vérszívás utáni dudor, és viszketés pedig a szervezet védekező reakciója a bekerült nyál ellen. Ez nem minden esetben jár ilyen ártatlannak tűnő reakcióval, bizonyos szúnyogfajok akár komoly betegségeket is terjeszthetnek ilyen módon. A kórokozó-részecskék száma példányonként eltérő, de nem kell túl sok belőlük, hogy dengue-lázat, nyugat-nílusi lázat, vagy maláriát okozzanak. Utóbbinak a csípéstől számítva húsz perc is elegendő ahhoz, hogy eljusson a májba és tüneteket okozzon.