„Gondolkodtál már azon, hogy hogyan gondolkozol? Nem, nem azon, hogy mit gondolsz, hanem hogy hogyan zajlik a gondolkodás folyamata. Amióta kiderült, hogy afantáziám van, én gyakran megteszem ezt. Az afantázia azt jelenti, hogy nem tudok vizuális képeket létrehozni az elmémben. Ha lehunyom a szemem, szó szerint nem látok semmit” – nyilatkozta Katrice a Medical News Today -nek.
Saját bevallása szerint először egy újságcikkben olvasott az afantáziáról. Egészen addig meg volt győződve róla, hogy mindenki olyan, mint ő, hiszen – ahogy Katrice fogalmaz – az emberek ritkán beszélnek arról, mi történik az agyukban, amikor gondolkoznak. „Audionarrátorként (olyan szakember, aki a látássérültek részére képes a vizuális üzeneteket érthető és élvezhető módon közvetíteni – a szerk.) és mesemondóként dolgozom. A közönségtől rengeteg olyan visszajelzést kapok, hogy csodálatos képeket teremtek számukra a szavaimmal, és hogy látják a tájakat és a szereplőket, amelyeket előadás közben megidézek. Én mégsem látok semmit.”
Hogy jobban megértesse, mi zajlik le benne, Katrice egy érzékletes példával élt: „Képzeld el, hogy bekötött szemmel sétálsz valakivel, aki elmeséli, mi van körülötted. Közben persze te is érzékelsz dolgokat: például, hogy az ösvény lejt, vagy hogy a kavicsos részről átlépsz egy puha, füves területre. Heteken át minden egyes nap végigmész ezen az úton, majd valaki egyszer csak megkér, hogy írd le neki, milyen. Bár nem láttál semmit, meg fogod tudni tenni, hiszen ismered az utat, csak kicsit másképp. Ez egy kis ízelítő abból, hogy milyen helyzetben is vagyok. Állandó narráció megy a fejemben, ami inkább elmondja nekem a dolgokat, mintsem megmutatja.”
Előnyök és hátrányok
Katrice úgy vélekedik, előadóművészként az afantázia hihetetlen előnyöket biztosít számára. Mint kiemelte: az, hogy nem „látja” a történetet, elősegíti, hogy úgymond „belakja” azt. Amikor például egy széles vállú, karcsú csípőjű, sötét hajú, telt ajkú férfiról beszél, akkor tulajdonképpen átváltozik az említett férfivá, és saját magát, a saját kinézetét írja le. „Több, afantáziával kapcsolatos tanulmány is megállapította, hogy az érintetteknek rendkívül erős az absztrakt gondolkodási képességük. Azt hiszem, ez azzal függ össze, hogy nem ragaszkodunk görcsösen ahhoz, hogy egy adott dolognak milyennek kellene lennie vagy hogyan kellene kinéznie. Nekünk könnyebb összekapcsolni olyan gondolatokat, amelyekre mások nem biztos, hogy képesek lennének.”
Az afantáziának azonban megvannak a hátrányai is. Bár a férje imád túrázni, Katrice nagyon elveszettnek érzi magát, amikor az erdőt járják. Már pár száz méter után sem emlékszik, hogy merről jöttek, és azt sem képes átlátni, merre kell menni, hogyan is néz ki az útvonal. Ha tehát a férje nem lenne mellette, könnyen eltévedne. Ugyanúgy problémás számára a filmnézés vagy a könyvolvasás is, hiszen nehezen tud visszaemlékezni a cselekményre vagy a szereplőkre.
Az emlékezéssel kapcsolatban Katrice elmondta: az afantáziások emlékezete nem lineáris, inkább úgynevezett villanások sorozata. Könnyebben idéznek fel például egy fényképet, mint azt az emléket, amelyet az adott fénykép megörökít. A fénykép tulajdonképpen átveszi a fejükben a tényleges emlék helyét, így az afantáziások az eseményeket már a fotóhoz kötik. „Emlékszem egy képre, ami a konfirmációm után készült rólam a kertünkben, a mandulafánk alatt. Magáról a konfirmációmról viszont már semmit sem tudnék felidézni."
Katrice szerint, ha valaki úgy érzi, ő is érintett, igyekezzen minél többet megtudni erről a különleges "képességről". Neki ugyanis ez rengeteget segített: az afantáziával kapcsolatos ismeretei tették lehetővé, hogy jobban átlássa, hogyan létezünk a világban, és hogyan értelmezzük azt. Ezáltal pedig a munkája során hatékonyabban tud segíteni abban, hogy az emberek minőségibb kapcsolatokat alakítsanak ki egymással – és nem utolsósorban magukkal is. „Különféleképpen gondolkodunk, amiből az következik, hogy nem csak egyetlen igazság létezik. Amióta ennek a tudásnak a birtokában vagyok, úgy őrzöm magamban, mint egy drága kincset. Nyitottá tesz a világra és a benne élőkre egyaránt.”