A tanulmány szerzője, James Gangwisch, kutatóorvos a New yorki Columbia Egyetemen a Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozástudományi Vizsgálat 1982 és 1992 között felvett adatait értékelte ki. E reprezentatív vizsgálat keretében a Betegség-nyilvántartó és -megelőző centrumok rendszeresen felmérik az amerikai állampolgárok egészségi állapotát.
A vizsgált időszak 10 évében a 9000 számon tartott személy 5%-a betegedett meg diabéteszben. Gangwisch kimutatta, hogy a naponta ötórás vagy annál rövidebb éjszakai alvással kénytelen-kelletlen beérők közül 47 százalékkal többen lettek cukorbetegek, mint a rendes időt alvók közül. Az eredmények szerint ezt a kockázatot nem lehet az eddig ismert okokkal, mozgáshiánnyal, depresszióval, alkoholfogyasztással, etnikai hovatartozással, iskolázottsággal, családi állapottal, életkorral, túlsúllyal vagy magasvérnyomással magyarázni. Hogy a megfelelő alvásminőség megelőzhetné-e a cukorbetegség kialakulását, aligha ellenőrizhető hasonló epidemológiai felméréssel.
A tanulmányból egyébként az is kiderült, hogy a naponta több mint 9 órát alvók ugyancsak a nagyobb kockázatú csoportba tartoznak. Gangwisch úgy véli, a túl sokat alvók esetében valójában alvászavarról lehet szó, tehát nem az alvásra szánt idő, inkább az alvás minősége döntő.
Lawrence Epstein, a bostoni Harvard Egyetem alváscentruma vezetője szerint is alaposan felborítja a glükóz-háztartást, ha valaki heti legalább négy éjszakát négyórás vagy annál rövidebb alvással vészel át. Az alváshiány miatt túlsúlyba kerülnek az úgynevezett szimpatikus idegrendszeri hatások, ez pedig csökkenti a szervezet glükóz-toleranciáját és a sejtek inzulinérzékenységét, s az agy sem tudja megfelelő módon felhasználni az oda érkező glükózt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Forrás:
www.journalsleep.org
