A vizsgált protein, melyet sejtszaporodási nukleáris antigénnek neveznek (PCNA), gyűrűt formál a DNS kettős spirálja körül, és rögzíti azt. Ez a mandzsetta segíti a DNS-polimeráz működését, mely az osztódó sejtekhez másolatot készíti a DNS-ről.
A november 25-én a Molecular Cell című újságban megjelent cikk szerint a PCNA hasonlóan működik a DNS-rekombináció során - ez az a folyamat, amikor a kromoszómapárok egyes szakaszaikat kicserélik. Rekombináció akkor történik, amikor az ivarsejtek - spermiumok illetve petesejtek - alakulnak ki, valamint ha a sejt igyekszik kijavítani a DNS töréseit.
"Ez egy régi ló új trükkje" - magyarázta Wolf-Dietrich Heyer mikrobiológus professzor, a Kaliforniai Egyetem Davis Központjának munkatársa.
A vizsgálat során Heyer és munkatársai egy kémcsőben DNS-szubsztrátokat és tisztított fehérjéket használtak, így nézték meg a DNS másolásában és javításában résztvevő fehérjék működését. Heyer munkacsoportja élesztőtenyészeten dolgozott. Mivel az élesztő nem lesz rákos, pedig ugyanazzal a rekombinációs és hibajavítási gépezettel rendelkezik, mint ami emberben is látható, Heyer megjegyezte, hogy ezt a problémát az evolúció már réges-régen megoldotta.
Mind a besugárzás, mind a kemoterápia töréseket okoz a rákos sejtek DNS-ében. Elegendő törés esetén a rosszindulatú sejtek elpusztulnak - ugyanakkor a működő javítási funkció befoltozza a hibákat.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik a rekombináció és a hibajavítás, a tumorsejteket sebezhetővé kell tenni a kezeléssel szemben, vagy meg kell jósolni, a betegek mennyire reagálnak a kezelésre. A kutatók szintén felfedtek géneket, melyek hajlamosítanak a rákra - például a DNS-javításban résztvevő BRCA-2 hibája emlőrákot okoz.
"Sokat tudunk a DNS-javításban érintett molekulákról; azonban most kezdjük elemezni, hogyan használhatnánk ezeket a gyógyítás során" - fűzte hozzá Heyer.
Forrás: Medipress hírszolgálat