Beszélgetés közben a hallgató és a beszélő agyműködése figyelemreméltó hasonlóságot mutathat, különösen akkor, ha jól megértik egymást - derült ki egy nemrég publikált tanulmányból.
A tanulmány szerzője, Greg Stephens, a Princeton Egyetem kutatója elmondta, hogy a beszédalkotás és a beszédértés folyamatai között nagyobb a hasonlóság, mint gondolnánk. Kijelentését egy kutatásra alapozta, melyben 11 résztvevőt kértek meg arra, hogy hallgassák meg egy nő beszámolóját, aki arra emlékezett vissza, amikor elsős gimnazistaként meghívták egy végzős bálra. A funkcionális MR-vizsgálattal készített agyi szkenek azt mutatták, hogy a hallgatók agyműködése nagyon hasonlított a történetet mesélő nőéhez. A kutatók a jelenséget "idegi párosításnak" nevezték el. Az eredményekből arra is következtettek, hogy minél nagyobb a párosítás, annál inkább hasonló mechanizmusokat használ a beszélő és a hallgató.
Az agyi szkenek azt is kimutatták, hogy a párosítás néha a beszélő beszédével egy időben következik be, máskor pedig elmarad attól. Időnként az is előfordul, hogy a hallgató agyi aktivitása megelőzi a beszélő agyműködését, ami arra utal, hogy a hallgató előrevetíti, amit a beszélő mondani szándékozik.
Stephens szerint ez a tükörműködés segítheti a megértést. Az utólagos értékelés alapján kiderült, hogy azok értették meg a legjobban a történetet, akiknek agyműködése a legjobban hasonlított a beszélőéhez, vagyis a legtökéletesebb idegi párosítást mutatták. Ezzel szemben amikor a résztvevők orosz nyelvű történetet hallgattak, amit egyikük sem értett, az agyi képalkotó vizsgálat nem mutatott idegi párosítást.
A tanulmány a Proceedings of the National Academy of Sciences e heti online kiadásában olvasható.
