Székletátültetés
Mi történik?
Bár már azt hittük, hogy a 21. században nem lehet meghalni hasmenésben, az utóbbi években hazánkban is megjelent a Clostridium difficile baktérium fokozottan veszélyes törzse, mely sorra szedi áldozatait az antibiotikumot kapott betegek között. A baktérium által okozott kiújuló, gyógyszeres kezelésre nem reagáló esetekre javasolt a meghökkentő, de rendkívül hatékony eljárás, a székletátültetés alkalmazása. Ennek során egészséges személy székletét sóoldattal turmixolják össze és juttatják be szájon át levezetett szondán vagy végbélen keresztül a beteg bélrendszerébe. Donor bárki lehet, aki egészséges, és a szigorú, más transzplantációk esetén is előírt kivizsgálási kritériumoknak megfelel.
Az életveszélyben lévő beteg állapota általában már egyetlen alkalommal elvégzett székletátültetés után rohamosan javul, nem ritkán néhány nap múlva gyógyultan sétálhat ki a kórház kapuján. Ez óriási eredmény, szembeállítva azzal a ténnyel, hogy csak 2012-ben több mint ezer ember halt meg itthon a fertőzés következtében kialakuló vastagbélgyulladásban.
Miért hatékony?
Normálisan a bélben baktériumfajok ezrei élnek, és az egész szervezet működését befolyásoló élettani hatást fejtenek ki. Antibiotikum-kúra eredményeként ezek a "jó" bélbaktériumok elpusztulnak és helyükön mérget (toxint) termelő Clostridium szaporodhat el, mely károsítja a bélnyálkahártyát: hasmenést, súlyosabb formában akár halálos vastagbélgyulladást, vérmérgezést okozva.
A Clostridiumot nem könnyű elpusztítani, számos antibiotikummal szemben ellenálló. Ha látszólag sikerül is kiirtani, gyakran spóráinak fedezékébe húzódva várja a kezelés befejeződését, és akkor újra szaporodva kiújuló fertőzést okoz.
A transzplantáció úgy hat, hogy a bejuttatott egészséges széklet helyreállítja az elpusztított bélflórát, az újra megjelenő "jó" baktériumok pedig kiszorítják a Clostridiumokat. A normális bélflóra kedvezőtlen a kórokozó számára, akadályozza szaporodását, megvédi a nyálkahártyát a méreg károsító hatásától, egyes baktériumok pedig olyan anyagokat termelnek, melyek lebontják a Clostridium toxint .
A kutatók úgy sejtik, hogy a székletátültetés más kórok, például gyulladásos bélbetegség és egyes autoimmun betegségek esetén is jótékony lehet, sőt pozitívan befolyásolhatja akár az elhízást is.
Skalpolás
Mi történik?
Az indiánok úgy tartották, hogy az erő a fejbőrben lakozik, ezért választották le legyőzött ellenfelük hajas fejbőrét. Bizonyos szempontból igazuk volt, hiszen ma már tudományosan bizonyított, hogy ez a bőrfelület valóban egyedi tulajdonságokkal bír: különösen alkalmas ugyanis bőrtranszplantációra. Ennek során a plasztikai sebészek a szükséges terület leborotválása után a fejbőr halántéki részéről vesznek le úgynevezett félvastag bőrt, amit a bőr vízszintesen félbevágásával, majd a felső réteg eltávolításával nyernek. Ha ezt a "skalpot" ültetik át, mind a problémás, mind pedig a megskalpolt terület gyorsabban gyógyul.
Miért hatékony?
Bőrátültetésre akkor kerül sor, ha a test egy bizonyos felületén a bőr olyan mértékben roncsolódott, hogy regenerálódására nincs esély, a seb hosszú ideje nem gyógyul. Átültetésre alkalmas bőrt a test több részén találunk, de a krónikus, nehezen gyógyuló sebekhez általában a comb elülső feléről metszenek ki félvastag bőrt. Ezen a területen azonban a bőr újraképződése során gyakran hegesedés lép fel, a transzplantációhoz igénybe vett terület pigmenthiányossá válik, örökre érzékeny marad.
Ha viszont a hajas fejbőrről veszik le az átültetendő bőrfelületet, akkor a "megskalpolt" részen akár egy 5x5 centiméteres terület is gyorsan, néhány nap alatt begyógyul, és egy-két hónappal később már meg sem lehet találni a beavatkozás helyét, ráadásul az átültetett területen is nagyobb az esélye a komplikációmentes sebgyógyulásnak. Ennek oka, hogy a hajas fejbőrben sok a szőrtüsző, ezekben pedig a bőr őssejtjei is megtalálhatóak, és éppen az őssejtek felelősek a bőr hámrétegének regenerációjáért.
Bizarr, de hatékony terápiák (Fotó: Europress)
Légylárva-terápia
A lárvaterápia során a nehezen gyógyuló sebre a selymes döglégy steril, laboratóriumban tenyésztett, élő lárváit helyezik. Általában egyetlen, 4-5 napig tartó kezelés elegendő ahhoz, hogy a sebenként 50-60 lárva kifejtse regeneráló hatását, és a seb megszabaduljon az elhalt szövetektől. A lárvák a sebben növekednek, de továbbfejlődni vagy szaporodni nem képesek, az csak a sebet elhagyva lenne lehetséges.
Miért hatékony?
Lárvákat sebek kezelésére már a maják is használtak, de igazán csak a 19. század elején figyeltek fel arra, hogy a légylárváktól fertőzött sebek jobban gyógyulnak, mint a kitisztítottak. A módszer a múlt század negyvenes éveire széles körben elterjedt, mivel azonban ekkor kezdődött meg a penicillin tömeges gyártása, hamar feledésbe is merült.
Miután napjainkban egyre gyakoribb, hogy a sebkezelést antibiotikumoknak ellenálló baktériumok nehezítik, és a cukorbetegség terjedése miatt is nő a szövődményként kialakuló felülfertőzött, fekélyes sebek száma, a modern orvoslás alternatív lehetőségként újra felfedezte a lárvaterápiát. Ma már azonban csúcstechnológia biztosítja a lárvák sterilitását, és használatuk csakis szigorúan szabályozott keretek között, orvosi megfigyelés mellett megengedett. A lárvák azáltal segítik a sebgyógyulást, hogy miközben az egészséges szöveteket nem bántják, az elhalt szövetek elfogyasztásához olyan vegyületet termelnek, mely elfolyósítja azokat, ez a folyadék pedig elősegíti a sebgyógyulásban kulcsfontosságú granulációs szövet növekedését is.
Orvosi légylárvát a világ számos részén használnak: Németországban és Angliában orvostechnikai eszközként írják fel receptre, Magyarországon pedig a szegedi bőrklinikán folynak kutatások annak kifejlesztéséről, hogy a pontos méretre szabott zsákban legyen lehetséges a lárvák sebre helyezése. A projekt eredményeképpen nálunk az orvosi légylárva nem gyógyászati segédeszközként, hanem gyógyszerként lesz törzskönyvezhető a jövőben.
Szakértők:
Dr. Kemény Lajos, a szegedi Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika igazgatója
Dr. Nagy Gergely György, BAZ Megyei Kórház Belgyógyászat Kardiológiai Osztályának főorvosa
Forrás:
Nők Lapja Egészség