Az eredmények szerint mindegy, miből származik a kalória, a lényeg, hogy a fogyókúrázó csökkentse a bevitelt.
A Baton Rouge-i Pennington Biogyógyászati Kutató Központ munkatársai Dr. George Bray vezetésével több száz túlsúlyos és elhízott személyt osztottak véletlenszerűen négy fogyókúrás csoportba: átlagos fehérjét tartalmazó, zsírszegény és több szénhidrátot tartalmazó; fehérjedús, zsírszegény és több szénhidrátot tartalmazó; átlagos fehérjét, sok zsírt és kevesebb szénhidrátot tartalmazó; valamint fehérjedús, több zsírt és kevesebb szénhidrátot tartalmazó diétát jelöltek ki számukra. Mindegyik diéta körülbelül napi 750 kalóriával csökkentette a résztvevők kalóriabevitelét.
A kutatók hat hónap és két év elteltével ellenőrizték a diéták eredményeit. Hat hónap után a résztvevők több mint négy kilogramm zsírt, és közel két kilogramm zsírmentes testtömeget vesztettek, ennek egy részét azonban a kétéves ellenőrzésre visszanyerték. A résztvevők két év elteltével több mint három és fél kilogrammos testtömeg-csökkenést tudtak fenntartani, amibe 1,2 kg hasi zsírcsökkenés is beletartozott. Az eredmények alapján azonban nem lehetett kimutatni eltérést a leadott testtömeg és zsír tekintetében a diéták között.
Bray elmondta, hogy a fogyást egyetlen tényezővel lehetett előre jelezni: a terápiás fegyelemmel. Az együttműködőbb résztvevők többet fogytak, mint azok, akik kisebb terápiahűséget mutattak. Az eredményekből tehát azt a következtetést lehet levonni, hogy mivel sokak számára jelent nehézséget a fogyókúra betartása, mindenkinek olyan diétát érdemes választania, amely mellett a legkönnyebben ki tud tartani. Bray úgy véli, hogy a jövőbeni kutatásoknak arra kell választ adniuk, hogyan lehet a leghatékonyabban rávenni az embereket arra, hogy kitartsanak fogyókúrájuk mellett.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
