A nanotoxikológia, a nanoanyagok esetleges mérgező hatásával kapcsolatos kutatás valószínűleg az egyik legfontosabb tudományterületté válik a jövőben, ahogy világszerte terjed a nanoanyagok alkalmazása. Vegyi anyagokban, üzemanyagokban és más területeken - nem is gondolunk ezekre sokszor - már olyan nanorészecskék lehetnek, amelyek az emberi szervezetbe bejutva egyelőre ismeretlen hatásokat válthatnak ki. Bizonyos részkutatások már rendelkezésre állnak, így egy 2008-as vizsgálat kiderítette , hogy a levegőbe kerülő nanoméretű szennyezőanyagok súlyos szívbetegséget vagy stroke-ot okozhatnak.
Éppen ezért a nanorészecskék kimutatása egyre fontosabb részterület, márpedig ez eddig igen nagy nehézségeket okozott a kvantumdarabocskák rendkívül apró mérete miatt (egy hajszálnál ezerszer vékonyabb részecskékről van szó). Most ezen a tudományterületen áttörés következhet be, egy viszonylag egyszerű vizsgálati módszer kifejlesztése révén.
A 100 nanométernél kisebb nanoanyagok fejlesztésével az orvosi képalkotásban, a gyógyszerkutatásban, a rák kezelésében, a gyógyszerek célzott eljuttatásában, a génterápiában és az ipari alkalmazásokban új utak nyílhatnak meg. Miközben azonban a kezelések óriási jelentőségűek és ígéretesek, az emberekre gyakorolt esetleges mérgező hatás ismeretlen - írja a Phys.org tudományos weboldal .
Most viszont más kutatók fontos lépést tettek az egészségügyi kockázatok felmérésére. Egerekben sikerült kimutatniuk a nanorészecskék elhelyezkedését. A kutatók viszonylag egyszerű eljárással az állatok bőrét vizsgálták, és fontos eredményekre jutottak. Minderről a szakfolyóiratban tettek közzé tanulmányt a Torontói Egyetem munkatársai, Edward Sykes, Qin Dai, Kim Tsoi, David Hwang és Warren Chan.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legfontosabb megállapításuk az volt, hogy a nanorészecskéknek való kitettséget a korábbiaknál egyszerűbb módon, már a bőrön is lehet érzékeltetni. A láthatóvá tétel egyik új módszere így az UV-sugárzás bevetése: ultraibolya fényben a nanorészecskék eloszlását ki tudták mutatni a kanadai kutatók, amikor fluoreszcens nanoanyagokat injekcióztak be az egerekbe. Ezek aztán már a bőrön keresztül is megfigyelhetők voltak, nem kellett veszélyes beavatkozásokat végezniük. Sőt még derített fényben, azaz fotósok által használt "műtermi fényben", más néven "környezeti fényben" is láthatók voltak bizonyos részecskék.
Az alaposabb vizsgálatokhoz pedig már a bőr biopsziája is elegendő lehet. (Sejt- vagy szövetkivételt jelent a biopszia.) Ez azért lényeges előrelépés, mert korábban a belső szervek biopsziáján törték a fejüket a kutatók. Csak így ismerhették meg a nanorészecske-felhalmozódás sajátosságait a testen belül. Márpedig bizonyos belső szervekből a szövetkivétel veszélyes beavatkozás is lehet.
A kutatók kimutatták, hogy a bőrben való eloszlás egyrészt a beadott mennyiségtől és a belső szervekben (májban és lépben) való felhalmozódástól függ, tehát rendkívül hatékony vizsgálati mechanizmust fejlesztettek ki. Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a nanorészecskék a májban és a lépben halmozódhatnak fel.
