Elgondolkozott már azon, miért nem emlékszik ön vagy éppen a gyereke, unokája arra, amikor megtette az első lépéseit, vagy elfújta a gyertyákat a második születésnapjára kapott tortán? Ha a hároméves korunk előtti időszakhoz kötődő emlékeket próbáljuk előhívni, a legtöbben valószínűleg kudarcot vallunk, ám ezért fölösleges önmagunkat hibáztatni. A jelenséget gyermekkori amnézia néven ismeri a szakirodalom, és a pszichológusok szerint teljesen természetes része az agy fejlődésének: azok az emlékek, amelyeket nem élünk át magunkban újra és újra, idővel elhomályosulnak, majd teljesen eltűnnek.
Több dolog is állhat a hátterében
Amikor memóriáról beszélünk, általában azon képességre gondolunk, amelynek segítségével előhívhatunk bizonyos, a múltban történt életeseményeket. Mivel ezek úgynevezett epizodikus emlékek, a hippokampuszban, az előagy egy részében tárolódnak, ami azonban megszületésünkkor még nincs teljesen kifejlődve. "Ez csak kb. négyéves korunkra történik meg, innentől kezdve a gyerekek már elkezdenek emlékezni azokra a dolgokra, amik velük történnek" - mondja Dr. Rachel Elward, a kognitív idegtudomány szakértője. "Minél idősebbek vagyunk, annál élesebbek lesznek az emlékeink" - teszi hozzá.
Sally Goddard Blythe, az Institute for Neuro-Physiological Psychology (INPP) vezetője és számos könyv szerzője szerint a gyermekkori amnéziában egy másik faktor is nagy szerepet játszik. "Nem vagyunk képesek olyan dolgokról beszélni, amik azelőtt történtek velünk, hogy megtanultuk volna teljes mértékben használni a nyelvet, ez pedig általában négyéves kor után következik be" - így Blythe. Ettől még a gyereknek vannak emlékeik az adott korszakból, de nagyon gyorsan eltűnnek, egészíti ki Dr. Elward. Szakemberek úgy gondolják, hétéves korunk körül kezdjük elfelejteni a kora gyerekkorunkhoz kötődő emlékeket.
Egy, a gyermekkori memóriát vizsgáló kutatásban Patricia Bauer és Marina Larkina hároméves gyerekeket kért meg arra, idézzenek fel az anyukájuknak hat olyan emléket, ami a múltban történt velük. A kicsikkel későbbi életkorukban is beszéltek, hogy teszteljék, mennyire rémlenek nekik az említett élmények. A szakemberek arra jutottak, hogy öt- és hétéves koruk között a gyerekek az események több mint 60 százalékára emlékeznek, de nyolc- és kilencéves koruk között már csak kevesebb mint 40 százalékra.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ne spóroljunk az élményekkel
Ne higgyük azonban, hogy életünk első három éve az emlékezés szempontjából teljesen fölösleges, figyelmeztet Blythe. Későbbi életszakaszokban bizonyos tapasztalatok hatására felderenghet bennünk a múlt egy-egy szelete, például egy illatról eszünkbe juthat, milyen volt édesanyánk arca, jelenléte, amikor kicsik voltunk. Éppen ezért fontos, hogy gyakran beszéljünk gyerekeinknek, unokáinknak arról, hogyan teltek azok a bizonyos első évek, és ha tudjuk, illusztráljuk fotóval az elmondottakat.
A gyermekkori amnézia nem indok arra, hogy megspóroljuk az első szülinapi buli költségeit, vagy naphosszat otthon üljünk a gyerekkel, mondván úgyse emlékszik majd semmire. "A közös élmények rendkívül fontosak, hiszen amellett, hogy erősítik a gyerek és a szülő közti kapcsolatot, segítenek a gyereknek abban, hogy minél alaposabban megismerje a körülötte lévő világot" - mondja Dr. Elward. "Bár nem fog emlékezni, hogy kétévesen az állatkertben járt, az élmény azonban hozzájárulhat ahhoz, hogy jól megtanulja, melyik állatot hogy hívják. A memória olyan tanulási képességeket is magában foglal, mint például hogyan üljünk fel vagy tartsunk meg egy kanalat. Magunk is láthatjuk, egy csecsemő milyen sokat tanul életének első évében, és milyen ügyesen rögzíti magában az új képességeket" - magyarázza a szakértő.
Ez is érdekelhet
Forrás: parents.com
