Korábbi kutatások szerint a férfiak 40 százaléka és a nők mintegy negyede érintett különböző szexuális zavarokban , Kirstin Mitchell és kutatótársai (London School of Hygiene and Tropical Medicine) azt állítják: valójában a férfiak 4,2, a nők 3,6 százaléka érintett csupán. Szerintük ugyanis az alkalmanként jelentkező enyhe és gyorsan múló zavarok egyáltalán nem ritkák, sőt, teljesen normálisnak tekinthetőek. Egy problémát ugyanis csak akkor tarthatnánk problémának, ha legalább hat hónapon át tapasztalható, illetve az esetek háromnegyedében jelentkezik és “jelentős szorongást” okoz.
Miután ezen kritériumokat alkalmazták a vizsgálandó esetekre, állítják Mitchellék, sokkal kevesebb eset bizonyult problémásnak: a merevedési zavarok és a szex iránti csökkent érdeklődés már csak 1,8 millió brit és 8,9 millió amerikai esetében bizonyult orvosolandónak.
Mitchell és társai a DSM-V diagnosztikai kézikönyvből, a pszichológusok és pszichiáterek alapforrásából dolgoztak, és annak jóval szigorúbb diagnosztikai kritériumait vették figyelembe: precízebben dolgoztak, ezzel csökkentették a túldiagnosztizálás (és a túldramatizálás) esélyét, valamint megkülönböztették egymástól az egyszeri szexuális problémákat a hosszú időn át jelentkező zavaroktól. Ezek egybemosása ugyanis már korábban is számos pszichiátriai melléfogást okozott, most viszont már kritikus szintre emelkedett az ezek miatt bekövetkező félrediagnosztizálások száma.
Kutatásukhoz a Natsal-3 nevű 2011-es adatbázist használták, amely 15 ezer brit férfi és nő adatait tartalmazta, ebből pedig kiderült: a leggyakoribb probléma, amellyel háziorvosukhoz fordultak a férfiak, a merevedési zavar volt: a férfiak 60 százaléka osztotta meg problémáit orvosával. Ezt a nők körében tapasztalt csökkent libidó követte: az ezt megélők fele ment el orvosához ezzel a panasszal.
Forrás: Daily Mail