A problémák leggyakoribb oka a protézis elmozdulása, kilazulása, illetve a fertőzések. Dr. Kevin Bozic, a San Franciscóban található Kalifornia Egyetem ortopéd sebész docense, a tanulmány vezető szerzője szerint semmiképpen nem akarnak pánikot kelteni, hiszen a tanulmány csak egy bizonyos időszakot ölel fel. Ez az első olyan tanulmány, amely egy hatalmas, országos szintű adatbázisra támaszkodik és azt mutatja, hogy a leggyengébb láncszem a csípőprotézisek esetében nem a protézis hordófelületének elöregedése, hanem olyan gondok, amelyek inkább a sebészi technikákra vezethetők vissza.
"A csípőprotézis-beültetés a térdprotézissel együtt a három leggyakoribb műtét között szerepel - mondta el Bozic. - Gyakorisága drámaian növekszik egy sor olyan tényező miatt, mint az öregedő népesség, az egyre fiatalabb korban történő beültetés, továbbá az új, fejlett technológia és eljárások."
A kutatók a 2005 októbere és 2006 decembere között készült nemzeti kórházi felmérés adatait elemezték, több, mint 51 ezer revíziós csípőműtét (az eredeti beültetés utáni műtétek)eredményeivel. Bozic és csapata részletes és alapos rendszerükkel azt találták, hogy a teljes csípőprotézis-beültetés utáni revíziós műtét leggyakoribb oka a protézis elmozdulása vagy instabilitása volt (23 százalék), majd a mechanikus kilazulás (20 százalék) és a fertőzés (15 százalék) következett. Bozic szerint korábban nem ezeket az okokat vélték a leggyakoribbnak és további kutatásokra van szükség.
Dr. Jay Mabrey, a dallasi Baylor Egyetem Egészségügyi Központjának ortopéd főorvosa szerint a tanulmány azt is bizonyítja, hogy a sebészeti technika sokkal fontosabb, mint maga a beültetett protézis, és fogyasztóként inkább a sebészt kell jól megválasztani, mint a beültetendő protézist.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Forrás:
Medipress hírszolgálat
