Dr. Balázsi Csabával, az MTA-MFA Kerámiák és Kompozitok Osztályának vezetőjével.
Milyen kutatási irányvonalakkal foglalkozik az MFA Kerámiák és Kompozitok Osztálya?
Az MTA-MFA (Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet) Kerámiák és Kompozitok Osztálya több kerámiához kötődő tevékenységet végez. Az osztály fő feladata a technológiai jellemzők, a mikro- és nanoszerkezetek és a tulajdonságok összefüggéseinek tanulmányozása kerámiákban és keramikus kompozitokban. Ide tartoznak a magashőmérsékletű alkalmazásokra kifejlesztett kerámiák, így a szilicium-nitrid és kompozitjai. A kutatóterülethez kapcsolódik még a volfrámoxid-szenzorok és a hidroxiapatit biokerámia fejlesztése is. Az osztály egyik súlyponti feladata a hidroxiapatit nanoszerkezetek kutatása biokompatibilis kompozit-bevonatokhoz.
Milyen anyagokból lehet biokerámiát előállítani, és mire hasznosíthatók a biokerámiai fejlesztések?
Kicsit meglepőnek hangzik, de tojáshéjból állítunk elő biokerámiai anyagot. Az ötlet annyiban nem újkeletű, hogy ausztrál kutatók már korábban kísérleteztek korallokkal. Ezekből a tengeri élőlényekből alacsony hőmérsékletű kémiai eljárásokkal hidroxiapatitot nyertek, és ezt az anyagot használták fel bizonyos orvosi alkalmazásokban.
Innen jött az ötlet, hogy nanotechnológiai, környezetvédelmi és orvosi szempontokat is figyelembe véve, fontos nyersanyaghoz jussunk. A tojáshéj mindhárom szempontból beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
A belőle nyert nyersanyag, a hidroxiapatit, nanoszerkezetű korszerű orvosi kerámia. Környezetvéldelmi szempontból is hasznos, mivel előállításával egy sokak által eldobandó mellekterméket hasznosítunk.
Mit érdemes tudni a hidroxiapatitról?
A tojáshéjból egy bonyolultnak tűnő, de valójában igen egyszerű eljárással nanoszerkezetű hidroxiapatit állítható elő. Ez az anyag az, amely az emberi csont 70%-át alkotja, emellett a csont még kollagéneket és vizet tartalmaz. Ily módon egy biokompatibilis és bioaktív anyagot sikerült nyernünk közönséges tojáshéjból.
Miért éppen a magyar tojáshéj jó a kutatás céljára?
A kísérleteinkben felhasznált magyar tojáshéj a tojás összsúlyának mindössze 11%-a, és összetételét tekintve 94%-ban kalcium-karbonát, 1% kálcium-foszfát, 1% magnézium-foszfát és egyéb szerves anyagokból (4%), illetve nyomelemekből például cinkből áll.
Meggyőződésem, hogy egy amerikai csirkrefarmról begyűjtött tojáshéj más paramétereket mutatna, mint a magyar. Az alapanyag minősége természetesen függ attól, hogy milyen táplálékkal etetik a szárnyasokat.
Kik támogatják ezt a nagyszabású projektet?
Mintegy két éve kezdtük el a kutatást, és mellénk állt az NKTH Öveges József programja, és külön örvendetes, hogy az MTA-n keresztül az NSF (National Science Foundation) is támogatja a projektet.
Milyen kutatócsoportokkal dolgoznak együtt?
Az NSF (National Science Foundation) égisze alatt működő bilaterális projektben, a Stony Brook New York-i Egyetemmel közreműködve kutatjuk ezt a területet. Együtt fejlesztettük tovább az anyagnak az alkalmazását.
Biopolimerekbe kevertük a hidroxiapatit nanoszemcséket, és ezáltal orvosi szempontból nagyon érdekes vattaszerű anyagot állítottunk elő.
Ezen a vattaszerű anyagon jelenleg is folynak sejtkompatibilitási vizsgálatok a Stony Brook Egyetemen. Ez az anyag orvosi szempontból azért jelentős, mert olyan szemműtéteknél, ahol eltávolítják a szemgolyót, implantátumot ültetnek be. Ilyenkor ezzel az anyaggal töltik ki a fennálló szemüreget, így az implantátum nem mozdul el, stabil marad. A biopolimert a szervezet lebontja, a hidroxiapatit pedig szövetbarát.
A szemen kívül lehet még alkalmazni más területeken is?
A polimerbe bevitt hidroxiapatit elsősorban bioaktivitása és biokompatibilitása miatt érdekes. A polimer alapú vattánál elképzelhetőek arc-sebészeti beavatkozások. Ott nem elsőrendű fontosságú az anyag mechanikai tulajdonsága.
A csontpótlásoknál, ahol szilárdságot, szívósságot kell biztosítani, előtérbe kerülnek a mechanikai tulajdonságok, így a szilárdság, a kopásállóság is (pl. térdízületnél).
Ismeret tény, hogy ha a titánimplantátumot hidroxiapatittal vonják be, akkor jobban beépül. Ez az anyag kiválóan alkalmas arra, hogy a fémötvözeteket, így az acél- és titánimplantátumokat beburkolják vele.
Milyen alkalmazások képzelhetők még el hidroxiapatittal?
Másik alkalmazása lehet olyan hidroxiapatit kerámia-kompozitok kidolgozása, amelyek az emberi csontéhoz hasonló szilárdsággal, szívósággal és porozitással bírnak. Így a tojáshéjból voltaképpen csontimplantátumot hozhatunk létre.
Sőt jó alkalmazási lehetősége lenne a fogászatban is, például fogbevonatoknál, hiszen az anyag kompatibilitást mutat nem csak a csonttal, hanem a foggal is. A hidroxiapatit rendkívül erősen képes kötődni a csontos állományokhoz.
A harmadik alkalmazás lehet egy ún. vattaszerű anyag és a hidroxiapatit porózus kompozit. Ennek az anyagnak víztisztítási szempontból kiváló tulajdonságai vannak.
Olyan szűrőket tudunk előállítani hidroxiapatitból, amely ioncserés eljárással jól tisztítja a szennyvízet. Ennek ipari alkalmazása a közeljövőben komoly méreteket ölthet.
Ennyi tojáshéjat előteremteni nem egyszerű dolog.
A laboratóriumi kutatásra és tesztelésre elég volt az a mennyiség, amennyit maga a kutatócsoport "termelt" a reggelik alkalmával. Nyilván a nagyobb mennyiségért érdemes felvenni a kapcsolatot egy olyan vállalattal, ahol nagy volumenben termelődik melléktermékként tojáshéj. Ilyen lehet pl. Bábolna vagy más élelmiszeripari gyár.
Milyen más, érdekes nyersanyagbázissal kísérletezik még a kutatócsoport?
Kutatás szempontjából a tengeri kagylóhéj lehet még ígéretes, és keressük a kapcsolatot az ausztrál kutatókkal is, hogy hogyan tudjuk a korallokat átkonvertálni.
Sikerült már potenciális érdeklődőkre szert tenni?
Igen, a víztisztítás iránt már van érdeklődés. Az orvosi alkalmazás a hightech csoportba tartozik, az egy másik szegmens. Itt némileg időigényesebb a kutatómunka megtérülése.
Milyen berendezésekkel végzik a kutatást?
Az osztályon GVOP pályázatokból olyan berendezéseket szereztünk be, mint pl. a nagyhatékonysággal diszpergáló, homogenizáló és nanoszemcsés kerámiákat eredményező attritor malom, amely a hidroxiapatit nanostruktúrák előállításához nélkülözhetetlen.
Az intézetben (MTA-MFA) egyébként minden érdeklődő számára rendelkezésre áll egy olyan nanotechnológiai kutatóbázis, amely segítségével kutatható, felderíthető a nanoszemcsékben rejlő potenciális lehetőség.