Egy ilyen elterjedt és gyakori viselkedésforma nem kerülhette el a pszichológusok figyelmét, és mára ez a tudományterület lerázta magáról az illetlenség stigmáját. Sőt kiderült, hogy a profán szóhasználat vizsgálatával nemcsak agyunk működéséről, hanem a beszéd evolúciójáról is sokat tudhatunk meg - írja a Magyar Nemzet .
Érzelemből fakadó hangok
Éppen a csúnya szavak képzésének vizsgálata segített például abban, hogy a kutatók felfedezték, a szavak nem egy helyen jönnek létre az agyunkban. A filmekből például jól ismert Tourette-szindróma az esetek tíz százalékában akaratlan káromkodással, mások becsmérlésével jár. Erről a tudomány mai állása szerint kijelenthető, hogy a bazális ganglionok hibás működés okozza. Ezek az agyrészek az akaratlan vagy helytelen viselkedés elfojtásáért felelnek.
Mindez azt igazolja tehát, hogy a beszédünk nem kizárólag az agykéregben alakul ki. A vulgáris kifejezések ősibb, evolúciónk korai szakaszában kialakult központokból erednek. A hétköznapi beszédünk képzéséért a bal agyfélteke kérge a felelős, míg a vulgáris kifejezéseink az érzelmeket vezérlő limbikus rendszerből érkeznek.
Stressz ellen is hatásos
Ennek tükrében már jól érthető, hogy a káromkodás egyik legfontosabb funkciója éppen az erős érzelmek kommunikálása. Az például evolúciós szempontból is előnyös, hogy míg más fajok gyakran fizikai agresszióval rendezik el vitás ügyeiket, addig mi emberek szóbeli fenyegetőzéssel is megúszhatunk egy-egy nézeteltérést, elkerülve ezáltal a súlyos sérülések rizikóját.
Ugyancsak jelentős szerepe van a káromkodásnak a stressz csökkentésében, azaz ilyen módon is képes lehet megóvni egészségünket néhány keresetlen szó. Kísérletek ráadásul azt is igazolták, hogy a szitkozódás képes megnövelni a fájdalomküszöböt . Persze a végletek mindkét irányban léteznek: szintén segítségünkre lehetnek a ronda szavak, ha felfokozott örömünknek szeretnénk hangot adni, amikor az egyszerű kifejezések már nem bizonyulnak elegendőnek.
Mondani jó, hallani nem mindig
Egyes számítások szerint egy átlagos ember szókincsének fél százaléka, azaz minden 200. szavunk számít illetlennek. Aligha van ilyen mennyiségre szükségünk, így feltételezhető, hogy a vulgáris kifejezéseknek más funkciója is van a felsoroltakon kívül. Akadnak például élethelyzetek, amikor káromkodással közelebb kerülhetünk a céljainkhoz, bár nem feltétlenül akaratlagos a viselkedésünk. Szeretkezés közben egy-egy mocskos megjegyzéssel például bátoríthatjuk partnerünket, vagy akár főnökként káromkodva tudatosíthatjuk a beosztottakban, hogy felettük állunk a hierarchiában, hiszen olyasmit engedhetünk meg magunknak, ami számukra nem lehetséges.
Eközben a befogadó fél számára kifejezetten kellemetlen és káros is lehet a hallott káromkodás, még ha ez természetesen nagyban függ a vulgáris beszéd kontextusától is. A legtöbben ugyanis az ilyesmit fenyegetésként érzékeljük. Ilyenkor agyunk amygdala nevű része aktiválódik, amely a fenyegetésre adandó reakciókért felel. E téren különösen a gyerekek érintettek, míg a felnőttek körében egy-egy jókor elsütött nyelvi csúfság még jótékony hatással is lehet a csapatszellemre és a társaság felszabadultságára.