Mindez a klasszikus genetika számos eddigi alapvetőnek vett megállapításával megy szembe, egyrészt azzal, hogy a szerzett tulajdonságok öröklődnek, másrészt azzal is, hogy a genetikai információ átadásához nem évezredekre van szükség, hanem gyakorlatilag „valós időben” történik az információk átörökítése biológiai rendszerekben.
A klasszikus genetika alapját képező ún. Mendel-szabályok kimondják: a generációk közti jellemvonások átörökítése csak szaporodás révén történhet, ugyanis az információátadás spermiumok és petesejtek segítségével történik, nem pedig testi sejtekkel (ilyen pl. az idegsejt, a hámsejt vagy a fehérvérsejt). Ezen nézet szerint a genetikai változás több száz vagy ezer generáció elmúlta után jelentkezik csak.
Emiatt a felfedezés miatt a kutatás ellentmond az ún. emberi génterápia szempontjából. Ha ugyanis az derül ki, hogy az áthidalható, akkor a testi sejtek genetikai kezelésével elért változtatások átörökíthetők lennének, és így nem csak egyedek, hanem az emberi faj tekintetében lehetne géntechnológiai változásokat elérni.
Mindezt hétköznapi nyelvre lefordítva azt is jelentheti, hogy ha egy örökletes emlőrák génhibáját jelen időben "kikezelik" az orvosok, akkor az már - jó eséllyel - nem fog tovább öröklődni.
Az elmúlt időszakban a Weismann-korlátot egyre többször kérdőjelezték meg kutatások, ugyanis számos bizonyíték akadt arra, hogy az epigenetikai génkifejeződés (az, hogy egy gén információja hogyan kerül át egyik generációból a másikba), úgy átöröklődhet pár generáció alatt, hogy ehhez a DNS-szekvenciának nem kell megváltoznia.
Ilyen volt például az az egérkísérlet, mely "a tanult félelem átörökítését bizonyítja, csak azt nem tudni, ez hogyan is lehetséges. Ebben a kísérleti egereket áramütésekkel tanítottak meg arra, hogy féljenek a cseresznyevirág illatától; a jól ismert pavlovi reflex hamar ki is alakult náluk, amikor befújták a ketrecükbe a fájdalommal asszociált szagot. Ami viszont egészen váratlan: ez a kondicionálás annyira erősnek bizonyult, hogy még az elektrosokkolt példányok kölykeinél is jelentkezett. Bár ők maguk soha nem kaptak negatív ingert a szaghoz, mégis, a szüleikéhez hasonló félelemmel reagáltak az illatra" - számolt be a kutatásról az index.hu .
A kutatók rámutattak: ha étrendi, környezeti, életstílusbeli, vagy akár gondolkodási folyamataink kihatással vannak a testi sejtekre, akkor az exoszómákon keresztül ezek genetikus információja átjuthat a DNS-be az ivarsejteken keresztül. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy elméletileg minden döntésünk , viselkedésünk, tapasztalataink és még az is, hogy mit eszünk, milyen méreganyagokkal találkozunk, kihatással van gyermekeinkre, az ő gyermekeikre és az összes leszármazottunkra is.
Az exoszómakutatás révén új megvilágításba kerülhet a gyógyászati célból történő ételfogyasztás is: egy nemrégiben publikált kutatás szerint a gyömbérben, grapefruitban vagy a szőlőben is olyan exoszómák vannak, amelyek az emésztést követően az emberi vérbe jutva képesek a gyulladásért felelős csatornákat gyengíteni, ezzel bizonyítva a néphit szerinti gyógyászati hasznukat, mindezzel szintén erősítve leszármazottaink egészségét.
Forrás: Plos.org