Az ókori Róma városállamból vált egy 70 milliós birodalom központjává. Már alapításakor is jelentős volt a genetikai sokszínűsége a Közel-Keletről, Észak-Afrikából és Dél-Európából érkezett bevándorlóknak köszönhetően - írta egy nemzetközi kutatócsoport. A tudósok 127 ember DNS-ét vizsgálták meg. A leletek Rómában és Róma közelében lévő archaikus lelőhelyekről kerültek elő. A feltárt és elemzett emberi örökítőanyag 12 ezer éves időintervallumot ölelt fel. Ezek az emberek a mezolitikum földtörténeti korban vadászként és gyűjtögetőként éltek a területen, az újkőkorszakban (neolitikumban) földművesekként. A réz-, bronz- és vaskorban kereskedők és kézművesek voltak, a Római Köztársaság és a császárság idején katonák, politikusok és rabszolgák, a későókorban pedig polgárok. A középkorban és a koraújkorban jobbágyok és nemesek voltak.
Két nagy bevándorlási hullám volt
A tudósok két nagy Rómába irányuló migrációs mozgást azonosítottak, valamint a későbbi kisebb változásokat a népességszerkezetben. Egy hétezer évvel ezelőtt lezajlott bevándorlási hullám során földművesek érkeztek a mai Irán és Törökország területéről, és elnyomták az akkoriban Olaszországban letelepült vadászokat és gyűjtögetőket. A következő bevándorlási hullám a bronzkorban következett be 5-3 ezer éve.
A technikai fejlődés eszközei - az állatok vontatta kocsik, az úthálózat és a vitorlás hajók - minden eddiginél mobilisabbá tették az embereket, növekedett a kereskedelem és különböző földközi-tengeri népcsoportok közötti interakciók. Így a vaskorszak végén, amikor megalapították Rómát, már olyan emberek éltek ott, akiknek elődei az ukrán sztyeppéről, a Közel-Keletről, Európa és Észak-Afrika egyéb részeiről érkeztek.
Sokszínű birodalom
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A fiatal Róma lakosai a genetikai adatok alapján nagyon különböző származásúak voltak. Utódaik az olasz félsziget egyik városállamából világbirodalommá emelték Rómát. A birodalom felölelte a teljes földközi-tengeri térséget, három kontinensre - Európára, Ázsiára és Afrikára - is kiterjedt. A római köztársaság és császárság korában a metropolisz lakóinak száma több mint egymillió volt, a teljes birodalomban pedig mintegy 70 millióan éltek. Akkoriban a legtöbb bevándorló a Földközi-tenger térségének keleti részéből érkezett az örök városba. A későókorban és a birodalom bukása következtében Róma lakossága a harcok és járványok hatására kevesebb mint 100 ezer főre csökkent. A középkorban és a koraújkorban újabb bevándorlók érkeztek.
Ez is érdekelhet
A kutatók eredményei szerint ezekben az időkben sok római közép- és kelet-európai felmenőkkel rendelkezett. Érkeztek ide longobárdok a mai Magyarország területéről, szászok Angliából és vikingek Svédországból.
