Számos régészeti lelet bizonyítja, hogy elődeink és mára kihalt rokonaik rendszeresen ettek emberhúst. Az őskőkorból (amely történetünk nagy részét lefedte mintegy 2,5 millió évvel ezelőttől 10 ezer évvel ezelőttig) visszamaradt leletek is arról árulkodnak, hogy a kannibalizmus bevett szokás volt az akkori társadalomban. Kérdéses azonban, hogy az éhhalál elkerülése érdekében fanyalodtak az emberhúsra, vagy inkább a törzsi hagyományok és a vallás előírásainak engedelmeskedve fogyasztották - idézi a Scientific Reports című szakfolyóiratban megjelent anyagot az MNO .
Kalória szempontjából nem volt kifizetődő
James Cole, az angol Brightoni Egyetem antropológusa szerint elődeinknek csak akkor érte meg rendszeresen, pusztán étkezési célból emberhúst fogyasztaniuk, ha tápláló volt, és így kevesebb energia befektetésével több kalóriához juthattak, mintha szokásos prédaállataikat vadászták volna le. Ennek megállapítására Cole kiszámolta az egyes emberi testrészek tápértékét, kalóriatartalmát.
Az eredmények szerint a csontjainkban lévő velő 25 330 kalóriát, míg bőrünk 10 280 kalóriát tartalmaz. A szervezetünkben felhalmozott zsírból nagyjából 50 ezer kalóriányi energiát nyerhet, aki elfogyaszt minket, míg belső szerveink viszonylag kevés tápértékkel kecsegtetnek: szívünk 650, lépünk 130, agyunk, idegrendszerünk 2700, májunk 2570, két tüdőnk 1600, emésztőrendszerünk 1260, veséink 360 kalóriát tartalmaznak. Vélhetően elődeink is a húst szerették a legjobban, származzék emberből vagy állatból. Nem véletlenül, hiszen az izomzat igen energiadús: a felsőtest izmai 5420, a felkarok 7450, az alkarok 1660, a combok 13 350, míg a vádlik 4490 kalóriányi energiát rejtenek.
Mindez összességében 125 ezer kalóriát jelent egy személyre. A jelenleg irányadó táplálkozási irányelvek szerint egy férfinak 2500, egy nőnek 2000 kalóriára van szüksége naponta, hogy tartsa a súlyát. Ha feltételezzük, hogy több tízezer évvel ezelőtt az emberek sokkal aktívabb, megerőltetőbb életet éltek, mint mi manapság, viszont kisebbek is voltak, akkor kalóriaigényeik nem egyeztek meg teljesen a mostani emberével. A jelenlegi kalóriaigénnyel számolva egy leölt és szőröstül-bőröstül elfogyasztott ember egy ötvenfős törzsnek alig több mint egy napra volt elegendő.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ennél jóval kalóriadúsabb táplálékot is tudtak abban az időben fogyasztani: egy mamut elképesztően sok, 3,6 millió kalóriát tartalmazott, de még egy bölényben is megvolt úgy 612 ezer kalória (a lóban 200 ezer, a medvében 600 ezer, a gyapjas orrszarvúban 1 millió 126 ezer kalória van, illetve volt). Igaz, a húst ebben az időben még nem tudták tartósítani, így nem tehették félre későbbi, ínséges időkre. Ezért valószínűsítik, hogy az emberevésnek inkább vallási szerepe volt: így fejezhették ki felsőbbrendűségüket a legyőzött harcos felett, vagy az elhunyt "életerejét" is eképpen vehették magukhoz.
Komoly betegséget okozhat
Ez is érdekelhet
A kannibalizmus évszázadok óta tabu a modern társadalmakban, ami többek között az emberhús terjesztette betegségek visszaszorulásához is vezetett. A pápua foré törzs tagjait pusztító kuru betegséget a 20. század ötvenes éveiben fedezték föl. Az áldozatok szörnyű rángások közepette lehelték ki a lelküket. Mint kiderült, a kuru egy gyógyíthatatlan neurodegeneratív betegség, amelyet nem baktériumok vagy vírusok, hanem fertőző fehérjék, prionok terjesztenek. A kór pedig az elhunyt, majd a családtagok által elfogyasztott foré emberek húsával és idegszöveteikkel terjedt. Minthogy a legértékesebbnek számító (és véletlen épp a legtöbb priont tartalmazó) agyat a nőknek és a gyerekeknek adták, az ő körükben volt a leggyakoribb a kuru. Annak idején évi kétszáz ember is kuruban halt meg, de ez mára lecsengett, ritkán van egynél több áldozat.
