Több kutatótársával együtt létrehozta a Genetic Immunity biotechnológiai céget. Milyen típusú kutatómunka zajlik ott?
Ez a cég egy olyan kutatás-, fejlesztési cég, amely terápiás vakcinák kutatásával foglalkozik. A mi cégünk a HIV terápiás vakcinára fókuszál. Már több mint 20 éve foglalkozunk ezzel a területtel. Jelenleg az AIDS-tapasszal kapcsolatban zajlanak a kísérletek.
Mit érthetünk AIDS-tapasz alatt, mi a különbség a tapasz és a gyógyszer között?
Hangsúlyoznom kell, hogy a tapasz nem gyógyszer. Világviszonylatban 40 millió AIDS-beteg van, akiket különféle gyógyszerek kombinációjával kezelnek. A gyógyszerek jól működnek, leszorítják a vírusmennyiséget, de komoly mellékhatásuk van, rezisztencia alakulhat ki, nagyon nehéz szedni őket, és az áruk is borsos. Emiatt 40 millió AIDS-esből mintegy 1 milliót kezelnek a világon.(Még a fejlett országokban is csak a betegek felét kezelik.)
A mi terápiás vakcinánkkal szeretnénk majd azokat a betegeket kezelni, aki nem jutnak megfelelő kezeléshez. Ezt nem kell minden nap szedni, ez egy tapasz. Egy évben mintegy ötször-hatszor kell feltenni 3 órára, utána el lehet távolítani. A kutatásunk célja, hogy a HIV-fertőzött betegeknek egy alternatív, jobb megoldást kínálhassunk.
A gyógyszer egy kémiai vegyület, amely behatol a vírus valamelyik enzimjébe, és ott bizonyos folyamatokat meggátol, de ugyanakkor mellékhatások is jelentkeznek, mert a gyógyszerek nem elég specifikusak. A tapasz esetében minimális mennyiségű kémiai anyag jut a bőrön keresztül a szervezetbe. Az igazi hatóanyag itt az immunválasz, amit a szervezet kifejt.
Miben más a terápiás vakcina az eddig alkalmazottaktól?
Az eddig alkalmazott vakcinákat egészséges emberekbe adják (védőoltás), és immunválaszt várnak: ez védi meg a beoltott embert a fertőző betegségekkel szemben. Terápiás vakcina még nem létezik. A terápiás vakcina célja az, hogy aki krónikus vagy daganatos betegségben szenved, annak adjuk a fejlesztésben lévő vakcinákat, és a cél az, hogy olyan immunválaszt indukáljunk, amely specifikusan legyőzi a betegséget. Például, ha rákos daganatok ellen készítünk terápiás vakcinát, akkor az a célja, hogy az immunrendszer legyőzze, eliminálja a daganatos sejteket.
Ez a mechanizmus az alapja a bőrön keresztül ható DNS-terápiának. Feltételezések szerint ez a módszer a DNS behelyettesítésével más betegségekre is hatásos lehet. Ha ez bebizonyosodik, akkor orvosi, gyógyászati szempontból óriási lehetőséget jelenthet.
Hogyan lehet meghatározni a dózist az új eljárás esetén?
Ez attól függ, hogy a hatóanyagot hány sejtbe tudjuk bejuttatni a bőr felületén. A hatóanyag immunsejteken (Langerhans-sejtek) keresztül kerül be a szervezetbe. Ezekből a sejtekből egy négyzetmilliméteren mintegy ezer található. A tapasz nagyságával, felületével tudjuk befolyásolni a hatóanyag mennyiségét. Nem kémiai úton hatolunk be a szervezetbe, mint a gyógyszerek esetén, hanem természetes úton.
Hol tart a kutatás és mikor lehet humán felhasználásról beszélni?
A HIV-vakcinát 1996-ban kezdtük fejleszteni. Az állatkísérletek alkalmával bebizonyosodott a szer hatásossága és biztonságossága. Most következnek a toxicitási vizsgálatok. 2005-ben tudtunk humán vizsgálatokat kezdeményezni. Jelenleg Magyarországon lezáródtak a fázis I-es vizsgálatok. A tengerentúlon és európai országok bevonásával folytatódik a kutatás. Az USA-ban most van folyamatban betegek bevonásával a fázis II. vizsgálat, de tervben van klinikai vizsgálat is, amely gyerekek bevonásával zajlik majd.
Ha minden rendben lesz, akkor reális esélyt látok arra, hogy 3-5 éven belül piacra kerülhet az AIDS- tapasz.
Magyar termékként hozzák majd forgalomba?
A kutatást és a fejlesztést követően a tapasz magyar termékként kerül a piacra, és itt is szeretnénk gyártatni. A mostani klinikai kísérletekhez is magyar mintadarabokat használunk.
Honnan jött az új technológia ötlete?
Ez a technológia valóban egy új és szabadalmazott ötlet. Én 1989 óta foglalkozom AIDS-kutatással. 1996-ban egy klinikai vizsgálat során Berlinben, egy HIV-páciens abbahagyta a gyógyszeres kezelést, és a vírus nem tért vissza a szervezetébe. Ezen nagyon elgondolkodtam, és feltettük a kérdést, hogy ez hogyan lehetséges. Kiderült, hogy a vírus benne van, de az immunrendszere olyan immunválaszt alakított ki, ami kontrolálja a vírus szaporodását. A tapasz-vakcina ötlet onnan jött, hogyan tudnánk egy olyan immunválaszt előállítani, amely ebben a bizonyos berlini páciensben benne van. Ilyen technológia még nem volt.
Más betegségeknél is alkalmazható lesz az új technológia, ha beválik?
Ez egy ún. platform technológia, itt nem csak a tapasz a lényeg, az csak az injekcióstűt helyettesíti. A tapaszban van a vakcina és az egy új orvosi eszköz. A vakcina specifitását egy plazmid DNS adja meg, amibe a HIV ellen HIV-géneket kódolunk. Tehát, ha más DNS-t teszünk a tapaszba, akkor megváltoztatjuk a specifitását, és így más betegség is kezelhetővé válik. Például, ha prosztatarák-géneket helyeznénk a tapaszba, akkor ez ellen tudnánk immunválaszt előidézni. Hogy hatásos lenne-e a prosztatarákra, arra a választ egy hosszabb folyamat adhatná meg, de elvileg lehetséges.
Ha a HIV elleni terápiás vakcina elkészül, akkor tervezzük más fertőző betegségek elleni vakcinák kifejlesztését is (Hepatitis C, Papilloma-vírus, stb.) Számos lehetőség kínálkozik.
Mit szól a szakma az új technológiához?
Rengeteg kételkedő van, de ezt teljesen normálisnak tartom, mivel egy új innovációról van szó. Ha valaki újat csinál, akkor mindig sok a kételkedő, de azért vannak szép számmal olyanok is, akik hisznek a kutatásokban. Rengetegen állnak mellettünk.
Hogyan lett önből AIDS-kutató?
A műegyetem vegyészmérnöki karán biológus mérnökként végeztem, majd a diplomázás után ösztöndíjat nyertem Németországba. Akkor már mélyrehatóan foglalkoztam rákkutatással és molekuláris biológiával. A szüleim egy alkalommal megvették számomra a Scientific American nevű tekintélyes tudományos folyóiratot. Ez a lap teljes terjedelmében az AIDS-szel foglalkozott. Este megnéztem a lapot és találtam benne egy hibát. Az ott leírt folyamat szerintem másként működött. Előálltam a saját hipotézisemmel. A főnököm megengedte, hogy hétvégéken dolgozhassak, és sikerült génterápiás megoldással bizonyítanom a feltételezésem. Ezt követően kerültem a világ legnagyobb laborjába Robert Gallo professzor mellé, aki később rám bízta az AIDS-terápiás csoportot, majd az antivirális csoport vezetője lettem.
Kikkel működnek együtt a kutatásban, és kik támogatják e nagyszabású projektet?
Most zajlik az új és korszerű labor kialakítása az Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpontban, de együttműködünk másik biotechnológiai céggel, a SOTE-val, a szegedi Bőrklinikával, az Amerikai és Európai országok kutatóival is. Szerencsére támogat minket a Gazdasági Minisztérium: létrehozott egy kockázati tőkebefektetést. Annak is örültünk, hogy ez a projektünk nyert egy pályázatot a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivataltól. Fontos megemlítenem, hogy az Európai Unió is támogat minket és az amerikai államtól is rengeteg támogatást kaptunk már. Számomra nagy kihívás ez a vállalkozás, mert azt gondolom, hogy ez az újfajta eljárás beteg emberek millióinak nyújthat reményt.