Az első Australopitecus sediba maradványok 2008-ban kerültek elő a dél-afrikai Malapa barlangokból. Összesen hat csontvázat sikerült feltárni ugyanazon a helyen, mindegyik egy korból, körülbelül 2 millió évvel ezelőttről származik. Ősiségük ellenére a csontok meglepően jó állapotban vannak, így a paleontológusok az összes modern technikával vizsgálni tudják a leleteket. Ez pedig azért rendkívül fontos, mert néhány tudós szerint éppen ezek az ősök játszottak döntő szerepet az emberi faj evolúciójában.
A fej és az arc tulajdonságai, a felegyenesedett járás és a viszonylag törékeny alkat miatt azt feltételezik, hogy az Australopithecus sediba lehet a hiányzó kapocs az ősember, pontosabban a Homo habilis és a korábbi australopithecus fajok között, amelyek körülbelül 4 millió évvel ezelőtt jelenhettek meg a Földön. Az új számítógépes technikák segítségével ma már lehetséges az újonnan felfedezett és a korábbi leletek behatóbb tanulmányozása.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egy újabb kutatásban pedig biomechanikai modellezés segítségével elkészítették az Australopithecus sediba koponyájának számítógépes modelljét. Ennek a modellnek a segítségével kiszámítható, hogy mely csontokra milyen erők hathattak, és azok milyen következményekkel járhattak. (Hasonlóak ezek a modellek ahhoz, ahogyan az autók vagy repülők felépítését, törékenységét vizsgálják.)
Ezekből a vizsgálatokból most az derült ki, hogy – ellentétben azzal, amit korábban gondoltak – az A. sediba nem nagyon tudott nyers húst és más nehezen rágható ételeket fogyasztani. Ha ugyanis ilyen étel fogyasztásakor a teljes erejéből rágott volna, akkor kimozdult volna a helyéből az állkapcsa.
Ez a felfedezés megváltoztathatja mindazt, amit eddig az A. sedibáról és az emberi evolúcióról gondoltunk. Az eredményeket a Nature Communications című szaklapban publikálták a kutatók.
Forrás: Medical News Today
Ez is érdekelhet
