Az 1986. április 26-án történtek a mai napig meghatározzák az atomenergiáról alkotott képünket. Harminckét éve ezen az éjszakán az ukrán fővárostól 130 kilométerre működő csernobili atomerőművet hatalmas robbanás rázta meg. A négyes blokkot körbeölelő betonköpenyt szinte lerepítették a sorozatos detonációk, több száz méteres körzetben urán- és grafitpor lepte el a levegőt.
Ezrek életét követelte a katasztrófa
A történtekről Magyarországon sokáig semmit nem lehetett tudni, a szovjet vezetés ugyanis hírzárlatot rendelt el. Később derült csak ki, hogy a katasztrófa a kezelőszemélyzet kísérlete miatt következett be, akik teljes áramkimaradást próbáltak szimulálni, hogy kiderítsék, a hűtőrendszer így is működtethető-e még. A felelőtlen kísérlet egy tervezési hiba (a szabályozórudak megakadtak, ami miatt a hűtővíz felforrt) miatt katasztrófába torkollott, az erőmű pedig felrobbant. A tétlenkedő szovjet vezetés csak másfél nappal a baleset után kezdte meg a környező települések evakuálását, amikorra az ott élőket már súlyos mértékű sugárzás érte. A helyszínre érkező tűzoltók semmilyen védőfelszerelést nem kaptak, a normális légköri sugárzás hatszázezerszerese érte őket a munkájuk alatt. Több közülük néhány héttel a mentést követően meghalt.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség adatai szerint közvetlenül a katasztrófa miatt 56 ember vesztette életét, a sugárzás következtében kialakult betegségek pedig körülbelül 4000 életet követeltek a rá következő években. Az 56 nyilvántartott áldozat mindegyike pajzsmirigyrákban hunyt el, amit a radioaktivitás váltott ki. Az International Journal of Cancer szerint még ennél is több, 25 ezer fölé tehető a csernobili robbanással összefüggésbe hozható rákos megbetegedések száma.
Hogy a sugárzást valamilyen módon kordában tudják tartani, egy gigantikus, több méter vastag betonszarkofágot építettek. Perger András, a Greenpeace Magyarország szakértője a 24.hu -nak úgy nyilatkozott: rövid távon ez tényleg jó megoldás volt, de nem bírta sokáig. Vagy a nagy kapkodásban nem megfelelő minőségű betont használtak, vagy pedig a sugárzás, illetve az időjárás kezdte ki, de az építmény repedezni kezdett. Emiatt egy új szarkofágot kezdtek építeni 2011-ben, amely 2016-ban került a helyére. A 110 méter hosszú, 257 méter széles és 105 méter magas építmény a világ legnagyobb mozgatható kupolája, ami hermetikusan lezárja a 4-es blokk teljes területét.
Csak a kutyák maradtak hátra
Ennek ellenére a 30 kilométeres veszélyzóna még sokáig tiltott terület marad. Mivel rengetek izotóp szóródott szét hosszú felezési idővel, a Greenpeace szakértője szerint több tízezer évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az ember ismét megtelepedhessen itt.
A terület azóta egy borzasztó kísérleti telepe lett annak, hogyan hat a természetre és az állatvilágra, ha az ember egyik pillanatról a másikra eltűnik. Mikor az embereket evakuálták, az állatoknak maradniuk kellett, és bár a helyszínre érkező katonák a kutyák nagy részét lelőtték, néhány példány el tudott menekülni, ezek utódai mára egy több mint 300 fős populációt hoztak létre. A rossz körülmények és a sugárzás együttes hatása miatt az állatok átlagéletkora alig haladja meg a hat évet, de még több generációnyi egyedüllét után sem vadultak el, az emberekkel máig barátságosak.
A lezárt zóna környékén felvirágzott a katasztrófaturizmus is, 2016 óta az elhagyatott terület rendszeresen fogad látogatókat a világ minden pontjáról. 2017-ben már 50 ezer turista járt itt, ez 35 százalékos növekedés az előző évhez képest - írja a hvg.hu . A cikk szerint már utazási irodák is szerveznek kirándulásokat a zóna még biztonságosnak tartott területeire, az egynapostól az egyhetesig tervezett utak ára 25 és 650 euró között van.