A szociális izoláció képes megváltoztatni az emlőmirigy tumorok növekedéséhez fontos gének expresszióját, azaz működését - derítette ki Dr. Suzanne D. Conzen, a Chicago Egyetem gyógyszertani adjunktusa. "Ez az első kutatás, amely az emlőmirigy génexpresszióját vizsgálja, a tumornövekedés molekuláris alapjait kutatva szociális stresszkörülmények esetén" - tette hozzá Conzen.
Az állatkísérlet során Dr. Cozen és munkatársai véletlenszerűen választottak ki egereket, amelyek genetikailag hajlamosak voltak az emlőrákra, hogy vagy izoláltan éljenek, vagy egy csoport tagjaként. "Pár nappal az anyaegértől való elválasztás után már izoláltuk az egereket. A vadonban az egér szociális állat, 3-4 fős csoportokban él, és drámaian reagál az izolációra" - magyarázta Conzen.
Az izolált egereknél nagyobb és több emlőrák alakult ki a csoportban élőkhöz képest. Három és fél heti izoláció után a kutatók megmérték az állatok emlőmirigyeinek génexpresszióját. "Az anyagcserében szerepet játszó gének - amelyeknek közük van az emlőrák kialakulásához is - közül volt, ami kikapcsolt, és volt ami beindult" - fejtette ki Conzen. Az izolált egereknél emellett magasabb kortikoszteron stresszhormonszintet mértek.
Az anyagcsere útvonalaiban szereplő gének expressziós változása már akkor előfordult az izolált egereknél, amikor tumor méretbeli eltérés még nem volt kimutatható. A vizsgálat eredményei segítségével olyan biomarkerek vagy célpontok találhatóak, melyekkel megelőzhetővé válhat az emlőrák kialakulása. "Az izolált egerek sokkal éberebbek voltak és kevésbé kíváncsiak. Több stresszhormont termeltek, ha újabb stresszingert adtunk a helyzetükhöz" - mondta a szakember.
Egy külső stressz tehát befolyásolhatja, mely gének kapcsolnak be vagy ki. Ám ezek csupán állatkísérletek, és további vizsgálatokra van szükség annak megértéséhez, hogy az emberi szervezetben hogyan zajlanak le ezek a folyamatok.
Forrás: Medipress hírszolgálat
Animáció: HáziPatika.com