Mindenkinek érdemes megszívlelnie a jó tanácsot, aki nem bírja kiverni a fejéből a Nyomorultak című mozifilm betétdalát, vagy valamelyik 2012-es slágert. A trükk a következő: úgy űzhetjük el a nemkívánatos dallamot a fejünkből, hogy valamilyen odafigyelést igénylő feladatot végzünk - olyat, ami nem túl könnyű, de nem is túlságosan nehéz.
A Western Washington Egyetem kutatói Ira Hyman vezetésével az legújabb számában publikált tanulmányukhoz az olyan tolakodó gondolatokat és a fejünkben ragadt dallamokat vizsgálták, amelyektől oly nehéz megszabadulni. A szakértők azt próbálták kideríteni, milyen tevékenységek segíthetnek ezek legyőzésében.
A több száz egyetemi hallgató megkérdezésével készült felmérésből először is az derült ki, hogy az emberek szeretik azokat a dallamokat, amelyek megragadnak a fejükben. Hyman egyelőre nem tudja pontosan, milyen kognitív mechanizmus állhat annak hátterében, hogy bizonyos dallamokat egyszerűen nem tudunk kiverni a fejünkből, de az mindenesetre biztos, hogy amint egy dallam letáborozik az agyunkban, ott is marad.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A megragadó gondolatok akkor a leggyakoribbak, amikor az emberek unatkoznak, vagy olyan tevékenységet végeznek, ami értelmetlen, vagy nagyon bonyolult. A kísérletben az alanyok kirakós játékokat próbáltak kirakni, és azok, akik nehezebb feladványt kaptak, gyakrabban tapasztalták a megragadt dallam jelenségét. Hyman szerint azt a pontot kell megtalálni, amikor valaki eléggé el van foglalva a feladattal ahhoz, hogy ne maradjon hely a tudatában a fejében folyamatosan játszódó dallam számára.
Ez is érdekelhet
A megfelelő tevékenység természetesen mindenkinek más és más lehet. Egyeseknek az olvasás, másoknak a videojáték , megint másoknak a sportolás lehet a megoldás. Mindenesetre valami olyanra van szükség, ami teljesen lefoglalja a tudatunkat. A rossz hír viszont az, hogy a fülbe mászott dallam még ez után is visszatérhet. Ilyenkor Hyman szerint az a legjobb módszer, ha valami más zenét hallgatunk.
