Egy új tanulmány szerint, amit Robert Boyd, a kaliforniai Egyetem (UCLA) embertani tanszékének professzora és az új-mexikói Santa Fe Intézet munkatársai készítettek, a nagyobb közösségekben az együttműködést a büntetés tartja fenn. A tanulmány szembeszáll a korábbi együttműködés-büntetés elméletekkel, melyek szerint a büntetés közvetlen és koordinálatlan.
Hogy megértsük a tanulmányt, nézzünk először is egy baráti társaságot. A kis közösségeket személyes kapcsolatok jellemzik, és az együttműködés alapja az, hogy "ha te segítesz nekem, én is segítek neked". A közösség tagjai számítanak a csoport támogatására, és nem akarják barátaikat megbántani azzal, hogy nem vesznek részt a csoport közös céljaiban elérésében.
A nagy közösségekben már nincs meg ez a személyes kapcsolat a tagok között, és megjelennek a "potyautasok". Ők azok, akik anélkül élvezik a közösségből származó előnyöket, hogy kivennék részüket az erőfeszítésekből. Egy törzs esetében például, a megszerzett zsákmányból úgy részesülnek, hogy nem vesznek részt a vadászatban, háborúban.
A kutatás során viszont kiderült, hogy a többség a nagyobb közösségben is együttműködést mutat. Boyd és kollégái szerint a büntetés az, ami fenntartja az együttműködést, és megakadályozza a potyázók elterjedését. Vannak például törzsek, ahol nem kapnak feleséget azok, akik nem vesznek részt a háborúkban. Így a kirekesztettségtől való félelem az, ami együttműködésre ösztönöz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az eddigi együttműködés-elméletek szerint a potyázók büntetése koordinálatlan és közvetlen, ami azt jelenti, hogy a negatív érzelem a potyázókkal szemben automatikusan működésbe lép, és büntetésre késztet még akkor is, ha ez a viselkedés nem racionális. A probléma ezzel a modellel az, hogy a legtöbb esetben annak, aki a potyázók megbüntetését magára vállalja, nagyobb a "költsége", mint az együttműködésből származó előnye. Itt olyan költségekről beszélünk, mint a barátság felbomlása, vagy másoktól való eltávolodás.
Boyd és kollégái egy olyan modellt dolgoztak ki, mely szerint a potyautasok megbüntetése egy összehangolt tevékenység a közösség tagjainak részéről. A modell 3 szintet különít el: az első egy jelző-szint, ahol a tagok jelzik, ha valakit meg akarnak büntetni, a második szinten a tagok eldönthetik, hogy együttműködnek, vagy sem. Az utolsó szinten a közösség tagjai megbüntetik a csoport más tagjait. A tagok közösen vállalják a potyázók megbüntetésének költségeit, ami így nem haladja meg az együttműködésből származó előnyöket. A büntetés költsége annál kisebb, minél nagyobb a büntetők száma.
A legtöbb emberi társadalom így működik: a tagok közösen döntik el, hogy hogyan büntetik meg azokat, akik nem működnek együtt. Ezt nevezzük összehangolt vagy koordinált büntetésnek.
Boyd szerint az "összehangolt" büntetés azokban a közösségekben is segíti az együttműködés fenntartását, ahol a törvényhozásnak és büntetés-végrehajtásnak nincsenek szervezett intézményei.
Boyd és csapata a Science folyóirat április 30-i számában számolt be kutatásainak eredményéről.
Ez is érdekelhet
Forrás: Medipress hírszolgálat
