Az Albright College szakemberei úgy találták, hogy az emberek önkéntelenül is a legvonzóbbnak értékelték a saját hangjukat más hangokkal összehasonlítva, ez pedig egyfajta tudatalatti önmegerősítésnek tekinthető.
„Az emberek általában magasabbra értékelik magukat másoknál” – mondta Susan Hughes pszichológiaprofesszor, a tanulmány egyik vezető szerzője. „Például vonzóbbnak ítélik magukat, vagy úgy gondolják, hogy jobb képességekkel bírnak, mint valójában. Ennek fontos szerepe lehet például az önbecsülés felépítésében, vagy a depresszió elleni küzdelemben.” A Penn State University kutatói 80 férfit és nőt vontak be a kísérletbe, akiknek különböző hangfelvételeket kellett 1-től 10-ig osztályozniuk az alapján, hogy mennyire találták őket vonzónak.
A kísérlet részvevői nem tudták, hogy a kutatók három, a résztvevő saját hangját tartalmazó mintát is „elrejtettek” a többi között. A kísérleti alanyok nem ismerték fel a saját hangjukat, de ezeknek a mintáknak magasabb pontszámot adtak – vagyis vonzóbbnak ítélték őket -, mint a többi hangmintának.
A szakemberek szerint ennek oka az is lehet, hogy a saját hangunkat az emberek ismerősebbnek, így barátságosabbnak tartják. Ez a hatás még akkor is érzékelhető, ha a kísérleti alanyok nincsenek tudatában annak, hogy a saját hangjukat hallják.
Az evolúciós pszichológiával és hangérzékeléssel foglalkozó Susan Hughes professzor szerint az eredmény meglepő, hiszen az emberek többsége nem szereti a saját hangját visszahallgatni, mert torznak és furcsának tartják azt. Komoly eltérés lehet ugyanis aközött, hogy hogyan halljuk a „fejünkben” a saját hangunkat, és aközött, hogy milyennek érzékeljük a felvett hangunkat.
A kutatás eredményeiről a Perception című szakfolyóiratban számoltak be.