Ahogy már mi is beszámoltunk róla , idén az amerikai David Julius és az Egyesült Államokban élő, de libanoni születésű Ardem Patapoutian kapja az orvosi-élettani Nobel-díjat. Az elismerést a hőmérséklet és az érintés érzékeléséért felelős receptorok felfedezésével vívták ki. A bejelentéshez kapcsolódóan az MTVA Sajtóarchívuma összeállítást adott ki az utóbbi tíz esztendő orvosi-élettani Nobel-díjas kitüntetettjeiről.
Az elmúlt évtized díjazottjai
- 2011-ben az amerikai Bruce Beutler és a luxemburgi-francia Jules Hoffmann a veleszületettimmunrendszeraktiválásával kapcsolatos felfedezéseikért, valamint a kanadai Ralph Steinman a dendritikus sejtek és a szerzett immunitásban betöltött szerepük felfedezéséért kaptak Nobel-díjat. (Steinman a bejelentés előtt három nappal meghalt, de a díjat - amely 1974 óta posztumusz nem adható - nem vonták vissza, mert a bizottság a döntés meghozatalakor még nem tudott a halálesetről.)
- 2012-ben a brit John B. Gurdon és a japán Jamanaka Sinja kapta meg a neves díjat, mégpedig azért a felfedezésükért, hogy az érett sejteket vissza lehet programozni pluripotens sejtekké, amelyekből a test valamennyi szövete kialakítható.
- 2013-ban az amerikai James E. Rothman és Randy W. Schekman, illetve a német-amerikai Thomas C. Südhof tudhatta magáének az elismerét, a sejt szállítórendszerének szabályozásával kapcsolatos felfedezésekért.
- 2014-ben az amerikai-brit John O'Keefe-nek, illetve a norvég May-Britt Mosernek és férjének, Edvard Mosernek ítélték a díjat, az agykutatás területén elért eredményeikért.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
- 2015-ben az ír William C. Campbellé és a japán Omura Szatosié lett a díj a fonálféreg-fertőzések - mint a folyami vakság és a nyirokfilariázis - elleni terápia kifejlesztéséért. A kínai Juju Tu (Tu Ju-ju) pedig a malária újfajta kezelésének kidolgozásáért kapta meg a Nobel-díjat ugyanebben az évben.
- 2016-ban a japán Oszumi Josinori az autofágia, vagyis a sejtekben zajló, leegyszerűsítve "önevésként" emlegetett folyamat területén elért eredményeiért részesült Nobel-díjban.
- 2017-ben az amerikai Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young nyerte el a kitüntetést, a cirkadián ritmust, azaz a "napi biológiai órát" szabályozó molekuláris mechanizmus kutatásáért.
- 2018-ban az amerikai James P. Allisonnak és a japán Hondzso Taszukunak ítélték az elismerést, amiért kifejlesztették a rák elleni modern immunterápiát, a negatív immunreguláció gátlására alapuló tumorterápiát.
- 2019-ben az amerikai William Kaelin és Gregg Semenza, valamint a brit Peter Ratcliffe azért kapott Nobel-díjat, mert felfedezték, hogy a sejtek miként érzékelik az oxigénszint változását és hogyan alkalmazkodnak hozzá.
- 2020-ban pedig az amerikai Harvey J. Alter és Charles M. Rice, valamint a brit Michael Houghton érdemelte ki az elismerést, mégpedig a hepatitisz C vírus felfedezéséért.
További érdekességek a Nobel-díjról
A Nobel-díj történetében eddig mindössze 12 nőnek ítélték oda az orvostudományi díjat. 1901 óta volt 9 olyan év is, amikor senki sem kapta meg az elismerést. Az eddigi legfiatalabb kitüntetett a kanadai Frederick G. Banting volt, aki 1923-ban harminckét évesen vehette át a díjat, míg a legidősebb az amerikai Francis Peyton Rous, aki nyolcvanhét éves volt, amikor 1966-ban neki ítélték a kitüntetést.
Ez is érdekelhet
Az élettani-orvosi Nobel-díjnak eddig három magyar vagy magyar származású kitüntetettje volt. Bárány Róbert (1876-1936), aki Svédországban élt, 1914-ben kapta a díjat a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért. 1937-ben Szent-Györgyi Albert (1893-1986) kapta a kitüntetést a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen ami a C-vitamin és a fumársav-katalízis felfedezését illeti. Ő az egyetlen magyar tudós, aki a Magyarországon folytatott kutatásaiért kapta meg a díjat. Az Amerikában letelepedett Békésy György (1899-1972) pedig 1961-ben kapott orvosi Nobel-díjat, a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért.
