Csupán a tiszta víz előzi meg a teát a világ legnagyobb mennyiségben fogyasztott italainak rangsorában. Ám ha csapvízből főzzük, a víz fertőtlenítéséhez használt klór reakcióba léphet a tea alkotóelemeivel, és úgynevezett fertőtlenítési melléktermékek (angolul disinfection byproduct, DBP) keletkezhetnek. Egy új kutatás több tucatnyi DBP-t mért különféle teákban. A tanulmány az Amerikai Kémiai Társaság (American Chemical Society) környezetvédelmi folyóiratában jelent meg, és a Newswise tudományos portál szemlézte .
Ami az előnye, az lehet a hátránya is
Az ivóvíz fertőtlenítése rendkívül fontos az ilyen úton terjedő járványok megelőzése érdekében. Sajnos a folyamat elkerülhetetlen velejárója a fertőtlenítési melléktermékek képződése. A forró víz a tealevelekből mintegy 500 alkotóelemet old ki, ezek közé tartoznak a polifenolok, az aminosavak, a koffein és egyéb hatóanyagok. Minél több van ezekből a teában , annál zamatosabb és egészségesebb az ital. Ám ha a tea alkotóelemei reakcióba lépnek a csapvízben megtalálható klórmaradvánnyal, akkor olyan DBP-k keletkeznek, amelyek némelyike daganatosa betegségek kialakulásához vagy születési rendellenességhez köthető az epidemiológiai kutatások szerint. Ráadásul magában az "üres" csapvízben is kialakulhatnak melléktermékek.
Sok kicsi sokra megy?
A kutatásban három zöld és fekete tea összetevőit elemezték gázkromatográfiás tömegspektrométeres eljárással. A vizsgálattal 60 féle DBP anyagot mutattak ki a teákból, de érdekes módon ezek a csapvízben is megtalálhatók voltak, méghozzá nagyobb mennyiségben. A szakértők szerint a különbség oka, hogy a forró italból több DBP vész el a párolgással, illetve bizonyos mennyiséget felszív a teafű.
A 60 féle DBP alig 4 százaléka volt a tea teljes szerves halogéntartalmának, ami azt jelzi, hogy 94 százaléknak nem ismertek a jellemzői. Elsőként a jelen kutatás azonosított ezekből 15-öt: a teában lévő fenol és polifenol hatóanyagok reakcióba léptek a vízben található klórmolekulákkal.
Jelenleg nincs maximális határérték megszabva a legtöbb DBP-re, és egy átlagembernek napi 18-55 csészényi teát meg kellene innia ahhoz, hogy az amerikai környezetvédelmi hivatal (U.S. Environmental Protection Agency) által szabott limitet meghaladja. Noha a tanulmány szerzői nem fogalmaztak meg javaslatokat, az eredmények láttán érdemes lehet szénsavmentes ásványvízből főzni a teát, ha már tiszta forrásvíz nem áll rendelkezésünkre.