A decemberi számában megjelent tanulmányhoz a kutatók 1996 és 2008 között közel 25 ezer ötvenöt éven felüli emlőráktúlélő illetve 125 ezer hasonló korú, egészséges nő esetében vizsgálták a diabétesz előfordulását. Az átlagosan több mint ötéves utánkövetés alatt az összes résztvevő mintegy 10 százalékában alakult ki cukorbetegség.
Kiderült, hogy az emlőrákot túlélők esetében 7 százalékkal magasabb volt a diabétesz kockázata két évvel a rákdiagnózis után, és 21 százalékkal magasabb 10 évvel a diagnózis után, mint az egészséges nők esetében. A kemoterápián átesett emlőráktúlélőkben azonban az idő előrehaladtával csökkent a diabétesz kockázata. A rájuk leselkedő kockázat az egészségesekhez viszonyítva 24 százalékkal magasabb volt a diagnózist követő első két évben, a diagnózis után tíz évvel azonban már csak 8 százalékkal mutatkozott magasabbnak a kockázat.
"Lehetséges, hogy a kemoterápia korábban kihozza a cukorbetegséget a fogékony nőkben" - magyarázta a kutatás vezetője, Dr. Lorraine Lipscombe, a torontói Women's College Research Institute munkatársa. "Az emlőrák elleni kemoterápia elvégzése után megfigyelhető a testsúly növekedése, ami a diabétesz kockázatnövekedésének egyik tényezője lehet a kemoterápián átesett nőkben."
A kutatók azt is hozzátették, hogy más tényezők is szerepet játszhatnak a kemoterápián átesett nők kockázatnövekedéséhez, többek között a glükokortikoid gyógyszerek is, amelyeket a kemoterápiával járó hányinger kezelésére használnak, és közismerten a vércukorszint ingadozását okozzák. Ráadásul mivel az emlőrákos betegek állapotát alaposabban nyomon követik, nagyobb valószínűséggel mutatják ki bennük a cukorbetegséget. A szakértők arra azonban nem találtak magyarázatot, miért nő a diabétesz kockázata az idő előrehaladtával azokban az emlőrák túlélőkben, akik nem estek át kemoterápián.
"Bizonyítékok utalnak azonban a diabétesz és a rák összefüggésére, ami valószínűleg azoknak a tényezőknek tulajdonítható, amelyek közösek mindkét állapotban" - tette hozzá Lipscombe.
"Az egyik ilyen tényező az inzulinrezisztencia, amely a diabéteszre és több ráktípusra is hajlamosít - az inzulinrezisztencia először a magas inzulinszinttel függ össze, és bizonyíték utal arra, hogy a magas keringő inzulinszint növelheti a rák kockázatát. A cukorbetegség azonban csak évekkel később alakul ki, amikor az inzulinszint csökkenni kezd, ezért lehetséges, hogy a rák kockázata az inzulinrezisztens betegekben sokkal korábban jelentkezik, mint a diabétesz, amikor az inzulinszint még magas."