Dr. Katharine A. Phillips, a Rhode Island-i Kórház és a Brown Egyeten pszichiáter professzora szerint az ORS-t idáig kevéssé tanulmányozták. Dr. Phillips az ORS-t célzó kutatásait az Amerikai Pszichiátriai Társaság éves találkozóján mutatta be május 25-én, New Orleans-ban. A Társaság felvetette, hogy a Mentális Rendellenességek Kézikönyvének legújabb kiadásában a tünetcsoport legyen hivatalos kórkép. "Az ORS-t már több, mint egy évszázada leírták. Abból a rögeszméból ered, hogy az egyén bűzt áraszt, mely más számára nem érzékelhető" - magyarázta Phillips.
Dr. Bryan Page, a Miami Egyetem antropológusa szerint valószínűleg a kórkép régebben, a rosszabb higiénés viszonyok között is szerepet játszhatott. A tisztaságmániás Egyesült Államokban ez a fóbia még inkább elterjedt.
A vizsgálat 20 betegre terjedt ki, akiknél ORS-t állapítottak meg. A betegek átlagéletkora 33,4 év volt. 15-16 éves koruk óta állt fenn ez az állapot, 60 százalékuk nő. A felmérés szerint a résztvevők napi 3-8 órát töltött a szagukkal foglalkozó negatív gondolatokkal. 85 százalékuk teljesen meg volt győződve tévhite igazáról, annak ellenére, hogy ezzel senki más nem értett egyet.
"Ha valaki orrot töröl akár allergia, akár nátha miatt, ezek a betegek félreértetik, és a szaguk miatti tevékenységnek vélik" - teszi hozzá Phillips.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A résztvevők háromnegyede rossz leheletre panaszkodott, 65 százalék izzadságának, 60 százalék hónaljának, 35 százalék genitáliának tulajdonította a kellemetlen szag forrását. 95 százalék esetében alakult ki valamilyen megrögzött viselkedés. 80 százalék állandóan szagolgatta magát, 68 százalék gyakorta zuhanyozott, 50 százalék állandóan ruhát cserélt.
Gyakori parfüm- és dezodorhasználat, és más szagot csillapító eszköz alkalmazása volt jellemző. Néhányan kivetették manduláikat, mert ezt vélték a rossz lehelet forrásának.
A szindróma az egyének elszigetelődéséhez vezet, háromnegyedük kerülte a társasági érintkezést, 40 százalék ki sem teszi a lábát otthonról. Több, mint kétharmad foglalkozik öngyilkossággal, egyharmad meg már kísérletet tett, felük már állt kórházi kezelés alatt pszichiátriai okokból. Sokan depresszióban, vagy szociális fóbiában szenvednek.
Phillips csak bátorítja, hogy azok a betegek, akik ilyen hallucinációban szenvednek, nyugodtan forduljanak pszichiáterhez, ugyanis - mivel tényleges ok nem áll fenn - az oly gyakran alkalmazott fogászati és egyéb orvosi kezelés nem segít a megoldásban, csak a kognitív terápia.
Forrás: Medipress hírszolgálat
Legjobban: